Még mindig a visszatartó erőknél időzök gondolatban, annyira felfoghatatlanul értelmetlennek tűnnek számomra sokszor. Miközben létezésük végtelenül logikus is egyben: mit kellene legyőzni, meghaladni, ha nem lennének akadályok? Mitől fejlődnénk akkor, ha nem kellene erőfeszítéseket tennünk?

Két ideillő kártyát mellékelek kedvenc Crowley paklimból: a Kelyhek 7-es Kicsapongást, valamint édestestvérét, a 8-as Tunyaságot - más fordításban a Tehetetlenséget, mely ok-okozati kapcsolatra is következtetni enged a két állapot között. Mindkét kártya a Víz elem, azaz az érzelmek lapja - jelen esetben az érzelmek elapadását, poshadt állóvizét ábrázolják.

Kelyhek 7 Kicsapongás

Valaki egyszer azt mondta erre a lapra, hogy olyan, mint egy hányás. Találó, nem mondom... Főleg, ha belegondolok, mikor hányunk: ha mértéktelenül sokat ettünk vagy ittunk, nem olyasmit vettünk magunkhoz, ami a javunkat szolgálja, vagy éppen hevesen tiltakozunk valaminek a befogadása ellen, ami éppenhogy épülésünkre válna. Tehát romboljuk magunkat, ráadásul ezt sokszor öntudatlanul tesszük, esetleg valamilyen hasznosnak, örömtelinek, sőt morálisan nagyra értékelt tevékenységnek álcázzuk. "Úgy szeretlek, nem tudok meglenni nélküled..." "Jót buliztunk, most mi van abban?" "Annyira szeretnék segíteni neked, inkább megcsinálom helyetted, te csak pihenj, még nem is vagyok annyira fáradt..." A mérték a fő kérdés, persze. A mértéket pedig akkor veszítjük el, ha függő helyzetbe kerülünk, úgy érezzük, hogy életünk elviselhetetlen, ha nem kapjuk meg a kellő dózist szenvedélyünk tárgya által kínált kielégülésfajtából. Legyen az alkohol, drog, munka, vagy egy bizonyosfajta kapcsolat valakivel. És ez nem a normál szomorúságot jelenti, amikor elveszítünk valami fontosat, vagy átmenetileg nem tudunk hozzáférni valamilyen örömforráshoz. Ez a pusztító, csillapíthatatlan, legyőzhetetlen kín, amely újra és újra olyan helyzetekbe hajt, amely elszívja erőnket, apaszt és nem táplál, teszi ezt nyilvánvalóan vagy rejtett módon.

Kérdések: Kivel-mivel kapcsolatban érzed azt, hogy bár bizonyos szempontból vonzódsz hozzá, mégis gyengébb leszel általa? Milyen káros szenvedély tart a markában? Van-e olyan területe az életednek, amely, ha megszűnne, hirtelen azt sem tudnád, ki vagy nélküle? Mely élvezettel kapcsolatban veszíted el gyakran a mértéket?

Kapcsolódó blogbejegyzés: Lelki prostitúció

Kelyhek 8 Tunyaság (Tehetetlenség)

Bizonyos szempontból a kártya által jellemzett állapot az előző kártyán megjelenített függőség következményének tekinthető. Ha hosszú ideig maradok benne egy olyan helyzetben, amely elszívja energiáimat, aláássa önbizalmamat, több fájdalmat okoz, mint örömöt, amely ráadásul csalóka, átmeneti megkönnybülést hoz csak, hogy utána még mélyebbre zuhanjak - nos, akkor egyszer csak ott találom magam a padlón, erőtlenül, semmit sem akarva, kiúttalanul, depressziósan. Kívülről tűnhet lustaságnak ez az állapot, mondják is a depressziós embernek, hogy "Szedd már össze magad!" Persze ilyenkor ez már nem ilyen egyszerű, oly nagy erővel húz le a mocsár mélye, nem is látom, hogy keveredtem ide, kapaszkodót pedig végképp nem találok. Mégis, csak a tudatos elhatározás segíthet véget vetni ennek az állapotnak, akár csak egy aprócska lépés megtétele is kimozdíthat, és elindíthat a fokozatos javulás útján. A külső segítség, támogatás persze sokat számít, de ha én magam nem határozom el, hogy ki akarok törni bénultságomból, akkor képtelen vagyok segítséget kérni, vagy akár elfogadni.

Kérdések: Mely igényeid folyamatos megtagadása vezetett el a teljes kiégettség állapotához? Milyen helyzetben váltál áldozattá? Mivel kapcsolatban uralkodott el rajtad a tökéletes közömbösség, céltalanság érzése? Milyen fontos feladatot nem oldottál meg életedben?

Kapcsolódó blogbejegyzések: Elfáradtam Isten vicces kedvében

Eszmefuttatás M. Scott Peck nyomán a lustaságról és az entrópiáról, mint a lelki fejlődés fő kerékkötőiről

Kedves pszichiáter szerzőm a termodinamika második alaptörvényére hivatkozva az evolúciót, és ezzel párhuzamosan bármilyen fejlődést csodának tekint, hiszen az alapvetően ellentmond a törvényben kifejtett jelenségnek, miszerint az energia a fokozottabb szervezettség irányából - amelynek fenntartása több energiát igényel - az egyszerűbb szerveződés irányába tendál. Ezt a tendenciát nevezi entrópiának. Terápiás gyakorlatának tapasztalatai alapján megfogalmazza, hogy minden sikeres változás, fejlődés létrejötte erőfeszítést igényel, szenvedéssel, félelmekkel való szembenézéssel jár, és végeredményben még nagyobb felelősséghez és erőfeszítésekhez vezet. Azt az erőt, amely ennek a képtelenségnek a felvállalása felé hajt minket, szeretetnek nevezi. Az entrópikus erőt pedig a lustasággal azonosítja, majd visszavezeti az eredendő bűn fogalmához. (Érdemes elolvasni, lásd a Könyvajánlóban!)

Még egy csavar van a történetben: a lustaság úgy értendő, hogy elkerülöm annak a bizonyos feladatnak a megoldását, amely pontosan és személyre szabottan az én lelki fejlődésem következő lépcsője lenne. Lehet, hogy látszólag rengeteg erőfeszítést teszek, többnyire éppen olyan tevékenységekre fordítva, amelyek az igazi feladatom elkerülését segítik elő - mondjuk munkamániás vagyok, ezáltal megmenekülök a párkapcsolat létesítésének és a családalapításra vonatkozó félelemem leküzdésének roppant kényelmetlen feladatától. Vagy éppen szülök egy csomó gyereket, hogy ne kelljen szembenéznem az intellektuális teljesítmény, vagy az igazi önállóság problémájának megoldásával. Hangsúlyozom, sosem a sok munka vagy a sok gyerek vagy bármilyen egyéb tevékenység tárgyával van a probléma, hanem azzal, ha egy valódi feladatot elhárítok, megkerülök általuk.

Szeretnék eloszlatni ezen a ponton egy közkeletű, szintén lustaságból fakadó hiedelmet, mely szerint ciki, ha valaki lelki problémáinak megoldásához külső támogatást vesz igénybe. Én azt gondolom, hogy ez egy komoly, embert próbáló erőfeszítés, belevágni pedig nem szégyen, hanem bátorság és erő. Már csak ezért is tévedés azt hinni, hogy aki valamilyen terápiás segítséghez folyamodik, az gyenge, selejt, sérült ember! Éppen ő az, aki vállalja a felelősséget saját fejlődéséért, erre hajlandó időt, energiát pénzt áldozni, és ennek érdekében hajlandó szövetkezni valakivel vagy valakikkel, akik útmutatást adnak neki  az úton. Amit, természetesen, így is egyedül kell végigjárnia.

Címkék: függőség depresszió lustaság tehetetlenség mocsár lelki fejlődés

A bejegyzés trackback címe:

https://monikaesatarot.blog.hu/api/trackback/id/tr262249693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása