Karácsony közeledtével újra elért minket a rettenetes vásárlási láz: ezt onnan tudom, hogy múlt hét szombaton kiutaztunk kedvesem salsás társaságával Bécsbe, egyébként mindezidáig sikeresen elkerültem ezt az élményt. Gyanútlanul csatlakoztunk az utazáshoz, mondván, biztos jó buli lesz. Kedvesem rettentően kiborult az utcákon hömpölygő, általa egyszerűen "konzumcsőcseléknek" titulált tömeg láttán, amelybe kénytelenek voltunk belevegyülni. Én csak nem értettem a jelenséget: vajon mi célja lehet a személytelen tömegben való tülekedésnek boltról boltra? Valamilyen kötelező feladat, próbatétel teljesítése? Ha megfelelő ajándékokat veszek, cserébe elismerést és szeretetet kapok az emberektől? Nem mintha nem adnék szívesen személyre szóló ajándékokat azoknak, akiket szeretek, és nem örülnék, ha én kapok ilyesmit. De lehetséges-e felszólításra, időzítetten adni? Pláne személyre szabottan? Erősen kétlem.
A magam részéről idén sem kerítettem különösebben nagy feneket a dolognak, mint az utóbbi években általában. Végiggondoltam, kiknek adnék szívesen, és ha eszembe jutott róluk valami, aminek úgy gondolom, hogy örülnének - nem kis részben azért, mert én örömmel adnám nekik azt a dolgot - felírtam, megjegyeztem. Alkalomadtán, jártamban-keltemben majd beszerzem, vagy méginkább elkészítem ezeket az apróságokat. Az ünnep hetében már nem dolgozom, néhány egyéni kliensem fogadását kivéve. Viszont találkozom a barátaimmal, akikkel örülünk egymásnak és az ünnepnek. Ezekre a természetesen adódó alkalmakra biztosan készülök majd valamilyen ajándékkal. No és jártamban-keltemben pedig beszerzem a többit, és otthon bíbelődök majd a készítenivalókkal.
Arra jöttem rá, hogy saját odafigyelésem tesztelésére mindenképp jó alkalom a karácsonyi ajándékozás: ha könnyen jutnak eszembe az ötletek, akkor az illetőre igazán odafigyeltem. Ha erőlködni kell, másokat megkérdezni, hogy minek örülne, akkor bizony hiányosságokat mutat a figyelmem. A másik lehetőség, hogy nem vagyok igazán közeli kapcsolatban az illetővel - ezesetben megfontolandó, hogy érdemes-e egyáltalán ajándékozásba fognom vele kapcsolatban.
Legfontosabbnak azt tartom, hogy a saját lelkemben fel tudjak készülni az ünnepre. A minap együtt gondolkodtunk erről egyik kliensemmel, és egyetértettünk abban, hogy a nyugalom és az elengedettség a legfontosabb feltétele az örömteli együttlétnek. Hiszen adni csak akkor tudunk, ha először magunknak adunk! Ha kifacsarjuk, kizsigereljük magunkat az állítólag szükséges hajtásban, a lehető legmesszebb kerülünk ettől az állapottól. De ha megteremtettük a feltételeket, a szeretet önmagától áradni kezd: észrevesszük a másik értékeit, méltányoljuk erőfeszítéseit, és egyre nagyvonalúbban kezeljük, ha valamit másképpen gondol vagy tesz, mint mi magunk. Nem leszünk dühösek, amiért szükségtelen, erőn felüli áldozatokat hozunk másokért illendőségből, ha őszintén vállaljuk igényeinket, és úgy alakítjuk ki az ünnep kereteit, hogy kényelmesen, rohanásmentesen tudjunk egymással találkozni.
A szabadon áradó szeretet egyik legszebb képi megfogalmazása a Crowley tarot-ban számomra a Kelyhek Ásza, ezért megragadom az alkalmat, hogy a téma kapcsán a Nagy Arkánumok ismertetése után az Ászokkal folytassam.
Kelyhek Ásza
A kehely a nőiség, a befogadás ősi jelképe, amely szeretetteli gondoskodás és a feltétel nélküli elfogadás lehetőségét ígéri. A Szent Grál, mint híres kehely a tiszta szeretet princípiuma, melynek keresését soha nem szabad feladni. A képen fényszökőkútként árad a kehelyből az Élet Vize, a kehely pedig mintegy csatornát képez Ég és Föld, tudatos és tudattalan között, így váltva valóra a szeretet ígéretét. A sokszínűség megmutatja, hogy a szeretet mindent magában foglal, és egyetemes gyógyító erőként áramlik mindenfelé. A kelyhen látható 3 egymásba kapcsolódó kör a test-lélek-szellem egységét, harmóniáját jelképezi, amely egyedül a szeretet átélésével valósítható meg a maga teljességében.
Az Ász mindig az adott elem esszenciáját, sűrített energiáját mutatja meg, jelen esetben a Víz elemét, amely az érzelmek, kapcsolatok, tudattalan, intuíció világába vezet el bennünket.
Egy korábbi, szeretetről szóló cikkemben így fogalmaztam meg annak lényegét, amelyhez a Kelyhek Ászánál jobb szimbolikus illusztrációt nehezen találnék:
"Mi hát a szeretet? A kiteljesedés útja. A cél és az eszköz egyszerre. Az út legragyogóbb önmagunkhoz, melynek során mások életét is beragyogjuk, ahogy ők a miénket. Nem számít, honnan indulunk, ugyanoda jutunk: ha szeretünk, minden kapcsolatunkban szeretettel vagyunk jelen: a párkapcsolatunkban, a gyerekeinkhez, a szüleinkhez fűződő kapcsolatainkban, baráti és munkatársi viszonyainkban, sőt idegenekkel való találkozásaink során is. Hiszen a kiindulópont csak saját magunk lehetünk. Ha önmagunkat szeretjük, magabiztosan választunk a helyzetek, kapcsolatok, lehetőségek áradatából, szeretettel, ítélkezés nélkül mondunk nemet és igent egyaránt."
Kérdések: Ki vagy mi iránt szeretnéd kitárni a szíved? Milyen történésekben, eseményekben tapasztalod meg a szeretet megtartó, összekötő, életet adó erejét? Hol vágysz leginkább a szeretetre? Mi az amit nem kapsz meg, pedig nagyon jól esne? Mit tudnál adni te annak az embernek, akitől olyan fájóan hiányolod szeretetének kinyilvánítását?
A karácsony igazán jó gyakorlóterep a szeretettel kapcsolatos elvárásaink elengedésére, s ezáltal a szeretet befogadásának, átélésének még teljesebb megtapasztalására. Javaslom, hogy próbálj megszabadulni minden felesleges terhertől a karácsonyi készülődés, vendégfogadás és vendégvárás protokolláris teendői közül, viszont tárd ki a szíved minden őszinte szeretetmegnyilvánulás előtt, amely hozzád érkezik! És ugyanígy, adj szívből azoknak, akikkel az ünnep kapcsán találkozol: leginkább figyelmet, hiszen ez az alapja annak, hogy ténylegesen olyasmit és olyan módon adj, ami a másiknak örömet okoz, legyen az tárgyi ajándék, étel, elismerő megjegyzés vagy őszinte érdeklődés.
Kívánom, hogy teremts időt magadnak a valódi pihenésre, feltöltődésre, bármi legyen is az számodra! Tudd lezárni, értékelni és elengedni ezt az évet, majd ezután megújult energiákkal vágj bele az újba! Szépen, fokozatosan, hiszen a tél - újév ide vagy oda - a befelé fordulás, töltekezés időszaka, az új kezdet majd csak a tavasszal érkezik meg igazán.
Ha kedvet érzel önismereted elmélyítésére, életed minőségi megváltoztatására az újévben, egy mozgalmas módszert próbálhatsz ki ingyenesen január 19-én vagy február 10-én: a tarotdrámát. Ha pedig az átéltek hatására mélyebb elköteleződést érzel, hogy e módszer segítségével megoldást találj életed aktuális problémáira, a helyszínen kedvezményesen jelentkezhetsz a február 18-19-én tartott intenzív tarotdráma hétvégénkre is.
Röviden a módszerről: a tarot-dráma egy olyan csoportmódszer, amelynek elsődleges célja a belső történések és érzelmek megjelenítése a Tarot-kártya és a pszichodráma együttes segítségével. A helyzetfeltárás tarot-kirakással és megbeszéléssel történik, amelyet a téma dramatikus feldolgozása követ. A többi csoporttag részt vesz a dramatikus játékban, a játékos életének szereplőit játssza. A szerepcserékkel és vezetéssel segített játék önismerethez, katarzishoz és feloldódáshoz vezet. A csoportot Laposa Laura tréner, pszichodráma asszisztens kolléganőmmel közösen vezetjük. Részletek és jelentkezés a Napszikra Terápiás Stúdió honlapján, amely otthont ad a csoportnak.
