A Nagy Tarotértelmező Sorozat újabb epizódjában két olyan lapot mutatok be, amelyek a változás, feljődés, érés folyamatát, valamint annak eredményét mutatják be. E két kártya pedig nem más, mint a Korongok 8 Megfontoltság, illetve a XIV. A Művészet lapja.

Korongok 8 Megfontoltság

Meleg színek, virágzó, egészséges fa, szimmetria, szilárd alapok, stabilitás, mégis további növekedés - nekem ezek az első gondolataim, ha a kártyára nézek. Bizalom és ősbizalom, hogy a dolok fejlődésének van egy rendje, iránya, az egyik szakaszra épül a másik, a növekedés ciklikus, önmagába visszatérő és önmagát megújító folyamat, ez jut még eszembe, ha továbbfűzöm a gondolatmenetet.

Mindebből következik, hogy nincs értelme siettetni a természetes fejlődés menetét, úgyis minden megérkezik hozzám, amire szükségem van, ráadásul pontosan akkor, amikor már elég érett vagyok hozzá, hogy befogadjam. Tehát ha valami hiányzik az életemből, akkor az igazi kérdés az, hogy vajon megfelelően felkészültem-e már arra, hogy megkapjam? Nem az a mérce, hogy ebben az életkorban, a társadalmi csoportban, szakmában mi a megszokott. Hanem az, hogy én, mint egyén, egyszeri és megismételhetetlen létező, a saját élettörténetemmel, igényeimmel, sajátosságaimmal tartok-e ott, hogy átlépjek abba az életszakaszba, amelyet a vágyott változás hozna számomra. Támpontként persze használhatom mások tapasztalatait, de még véletlenül se azonosítsam magam velük.

A fejlődést pedig az segíti leginkább, ha a jelen állapotomban, helyzetemben mindent a lehető legteljesebben megélek. Hiszen ha itt mindent megkaptam, minden feladatot teljesítettem, akkor miért maradjak tovább? Ha a Természetet kicselezve mégis idő előtt továbbrohanok, akkor a következő szakaszban egyre nagyobb hiányokkal szembesülök, ráadásul egyre nehezebb lesz felismerni, hogy honnan származnak ezek a hiányok, és bepótolni is nehezebb már őket. Ilyenkor gyakran az élet "erőszakosan" visszavet a korábbi állapotba, például elveszítem az instabil alapokra épített kapcsolatomat, családomat, vállalkozásomat, egészségemet... És kénytelen vagyok mindent újragondolni, újrakezdeni.

Kérdések: Hol tartok saját életem fejlődési folyamatában? Mely szakaszokat teljesítettem már, és milyen szakaszok, feladatok állnak még előttem? A jelenlegi életszakaszomat megélem-e a maga teljességében? Mit tehetek azért, hogy még jobban kiélvezzem, beteljesítsem azt a létformát, amelyben éppen most élek? Mi az, amit feltétlenül meg kell tapasztalnom még ahhoz, hogy felkészülten lépjek át a következő életszakaszba?

Kapcsolódó blogbejegyzések: Csend és vihar Ott állt a kapuban és félt belépni A jó tanulók kapják a legnehezebb feladatokat

XIV. A Művészet

A kártyán egy alkimistát látunk, aki üstjében aranyló főzetet kever, kotyvaszt. Hogy férfiről vagy nőről van-e szó, azt elég nehéz eldönteni, sőt, egyszerre sötét és fehérbőrű is a furcsa alak. Az üst mellett tanyázó oroszlán és sas színeivel sincs minden rendben, mivel általában az oroszlánt ábrázolják vörös, a sast fehér színben. E sok kettősség és felcserélődés ellenére mégis kellemesen harmonikus, teljesség-érzetet adó kiegyensúlyozott képet látunk, ha a kártyára pillantunk.

Valóban ez a lap fő üzenete: az ellentétek feloldása, a két pólus, férfi és nő, kemény és lágy, tűz és víz találkozása, egyesülése az isteni pillanatban, mely által valamilyen magasabbrendű minőség keletkezik. Egy hosszas érési-érlelési folyamat szépséges eredménye ez, amely végül látszólag magától jön létre, a várkozásokat messze felülmúló teljességben és gyönyörűségben. Az igazi emelkedettség, eggyé válás érzése, az alkotás csodája jelenik meg bennünk és körülöttünk, amelynek megszületése nem irányítható, mindazonáltal a jelen pillanatra való nyitottság állapotára tudatosan felkészíthetjük magunkat. Szerelmi egyesülés, kiemelkedő, kreatív alkotómunka, egy csapat tökéletes együttműködése, feloldódás a természetben, csúcsteljesítmény valamilyen sportágban - mind a Művészet megjelenési formái. Csíkszentmihályi Mihály alkotott erre egy zsenális fogalmat, ez pedig a Flow, az Áramlat élménye. Amikor eggyé válunk a társunkkal, a közösséggel, a tájjal, a hangszerünkkel, a saját testünkkel és csak visz, visz minket az élmény egyre magasabbra. Ilyenkor az időérzékelésünk is megváltozik: vagy időtlennek, végtelen hosszúnak éljük meg ezt az állapotot, vagy visszatekintve éppen csak néhány másodpercnek tűnik az egész.

Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy ezekért a pillanatokért élünk. Szeretnénk őket tartóztatni, ha egyszer részesei voltunk - azonban ez nem lehetséges. Újra és újra megteremetni az élményt, ez az egyetlen lehetőségünk, amelyhez a nyitott befogadás, önmagunk átadásának képessége szükségeltetik. Valamint az elengedés képessége, hogy ne kapaszkodjunk az élménybe, ha múlni akar, hanem engedjük útjára szeretettel, emlékét pedig őrizzük meg magunkban. Majd készüljünk nyugodt szívvel a következő Csodára, abban a biztos tudatban, hogy megérkezik hozzánk a maga idejében. Természetesen ez a hozzáállás kizár minden görcsösséget, viszont annál nagyobb tudatosságot igényel.

Kérdések: Életed mely területén készülsz valamilyen Nagy Pillanat megélésére? Milyen érzéseid vannak, ha rágondolsz: feszültség, görcs, kudarctól való félelem jár át, vagy nyugodt, örömteli várakozás, "én mindent megtettem, úgy lesz jó, ahogy sikerül"-típusú gondolatok járnak a fejdben? Ha inkább a feszültség jellemez, milyen múltbeli helyzetekre emlékszel, amikor lazán és nyitottan tudtál megélni egy örömteli pillanatot? Mi segített akkor, hogy a nyitottság állapotába kerülj?

Kapcsolódó blogbejegyzések: Csodazene Megy és jön Igazából szerelem

Tudatos felkészülés a változásokra és a csodákra

Nem kis feladat, ugye? A felkészülés lényege éppen az, hogy ne az óriási változásra, a csodálatos beteljesülésre koncentráljunk, hanem a jelen pillanatra. A rendezés nem a mi dolgunk, mégis valahogy hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Nekünk csak játszanunk kell, azt viszont teljes átéléssel.

Tehát a feladat: érezd magad jól, MOST! Ehhez össze kell gyűjtened mindazokat a jelenlegi tevékenységeidet, amelyek örömöt okoznak, és átgondolnod, hogyan tudnád őket minél gyakrabban végezni. Amikor pedig benne vagy egy ilyen tevékenységben, fontos, hogy tudatosítsd, mennyire jó ez neked (ezáltal persze a környzeteddel, sőt áttételesen a világgal is jót teszel), és legyél benne teljes lényeddel, ne csak átrohanj az élményen.

Ha pedig van olyan tevékenység, legyen az valamilyen hobbi, utazás, tanulás, amelyre régóta vágysz, gondold végig, hogyan tudnád behozni az életedbe. A lényeg itt is a csinálás, nem pedig az eredmény! Kérlek, ne beszéld le magad azzal, hogy én ehhez nem vagyok elég tehetséges, már öreg vagyok, hogy elkezdjem, nincs rá pénzem, nincs rá időm... Intézd el, hogy legyen! Az első kettőt és társait pedig felejtsd el gyorsan. Megjegyzem, én is így jártam a zenéléssel, énekléssel, csak úgy elkezdtem, mert örömet okozott, mostanra pedig életem egyik legfontosabb örömforrásává és önkifejezési fomájává vált. Soha nem gondoltam, hogy egyszer saját dalokat fogok írni, és tessék! A többiről nem is beszélve...

A végére pedig egy speciális ajánlás arra az esetre, ha a társad megtalálására szeretnéd magad felkészíteni, Sarkadi Kriszta honlapján: Miért vagyok egyedül?