Az elengedés népszerű fogalom már egy jó ideje az ezo-spirito-önfejlesztő irodalomban. Nyilván nem ok nélkül. Hiszen változás nélkül nincs fejlődés, a változás pedig szükségképpen a régi elengedésével jár, hogy helyet adjon az újnak... És még írhatnék számos okos általánosságot, de inkább átevezek személyes szintre, ahogy szoktam.
Nekem is nehezen ment kezdetben elengedni azokat a mindenhatónak hitt vélekedéseimet az életről, amelyeket magammal hoztam. Nézzük egy példát!
A boldogsághoz márpedig szükségeltetik:
1. férj, aki... (itt egy újabb felsorolás kezdődhet); 2. kertes ház; 3. kutya; 4. "rendes" munkahely; 5. gyerekek (vagyis két gyerek, az olyan normális); 6. barátok, akikkel közös programokat kell csinálni; 7. rendszeres sportolás... és még sorolhatnám. Az egyik probléma ezzel a listával, hogy sosincs vége. És ebből következik a másik gond, hogy éppen azért nincs vége soha, mert azt tapasztaltam, hogy mégsem vezetett el a boldogsághoz, ezért újabb, hasonló elemek beillesztésével próbáltam teljessé tenni.
Hát igen, természtesen kudarcot vallottam. Azóta már nem a formát, hanem az érzést keresem. Tíz évembe telt, de nem bánom. Néhány elem továbbra is szerepel az életemben a régebbi listából, mivel úgy találtam, hogy tényleg örömöt okoz. Mostanában pedig egyre inkább úgy működöm, hogy a keresett érzésekkel kapcsolatban érkező lehetőségeket kipróbálom, és ha valóban segítik még teljesebben átélni a szóban forgó érzést, akkor megtartom azt a tevékenységet, működést az életemben. Mindaddig, amíg ezt az érzést nyújták számomra. És mi ez az érzés? Öröm, élvezet, kiteljesedés, siker - szeretet. Végülis roppant egyszerű.
Érdekes módon, ahogy egyre könnyedebben bánok a formákkal, egyre több lehetséges forma érkezik az életembe. Új emberek, tevékenységek, események, érdekes információk... Az elengedés pedig már akkor elkezdődik, amint az újabb kapcsolat, tevékenység, cél felbukkan. Nem várom tőle, hogy ez az ember vagy ennek a célnak az elérése fog engem megváltani és az örök boldogság érzésével megajándékozni. És nem gondolom, hogyha nem nyújtja azt, amit elképzeltem, az egy szörnyű kurdarc, vagy éppen csalódás lesz. Hanem úgy gondolok rá, mint a bennem lakozó gazdagság, szépség és szeretet megélésének egy újabb színterére. Ha pedig nem annak bizonyul, továbblépek. Mert a gazdagság bennem van, elvehetetlenül. Az én feladatom pedig az, hogy a legjobb formákat találjam meg számára, amelyben a világnak mindezt megmutatom. Hiszen "A boldogságom a feladatom", ahogy Bagdi Bella énekli a Csoda Dalokban. (https://www.youtube.com/watch?v=2ETDqArG4vk 6:40-től)
És miért a Halál? Mert az maga a legteljesebb elengedés. Az élet elengedése, amely által képessé válunk az élet minden pillanatát a lehető legnagyobb teljességében átélni. A szufi bölcsesség így fogalmaz: "Halj meg, mielőtt meghalnál!" (Idézi Gerd B. Ziegler: TAROT Rendeltetésed tükre, Bioenergetic, 1998.)
Milyen jó, hogy Bellát kerestem a Youtube-on! Így rátaláltam egy Elengedés-meditációra is, amit ő vezet. Jó elengedést mindenkinek! https://www.youtube.com/watch?v=bKTV9bHvfQM
