Nézegettem a tarot-paklit, keresvén, milyen lapok szólítanak meg, amelyekről írhatnék. Már mielőtt megláttam volna a kérdéses lapokat, megvolt a téma: a Teremtés. Egyrészt ma reggel kihúztam a Mágust, és a Korongok Ásza is gyakran "szembejött" az utóbbi időben. Ráadásul Chuck Spezzano napi üzenetei (forrást lásd a Hivatkozott könyvek között) is határozottan felszólítottak a teremtőerőm mozgósítására, és én engedelmeskedtem, érdekes eredményekkel. A fenti két kártya kapcsán beszámolok ezirányú tapasztalataimról is.

I. A Mágus

Vagy inkább a Zsonglőr. Az I. számú Nagy Arkánum középpontjában egy aranyos fényben fürdő figurát látunk, aki könnyed élvezettel igazgatja a körülötte repülő, lebegő tárgyakat. Ruhát nem nagyon látunk rajta, leszámítva a bokájához erősített jókora szárnyakat, valamint a fejét koronázó kígyópárt. Úgy tűnik, ő igazgatja a Világmindenséget, és ez nem kerül túl sok erőfeszítésébe, sőt, jó játéknak tartja mindezt.

Ez a lap arról egy olyan személyt ábrázol, aki végtelen kreativitással, energiával, ráadásul ügyesen és elegánsan rendezi el maga körül a dolgokat, diplomatikusan elsimítja a konfliktusokat, megszerzi, amire szüksége van. Mindezt nem direkt ráhatással, pláne nem erőszakosan éri el, hanem jól megválasztott szavaival olyanná alakítja a helyzeteket és mozgatja a benne szereplőket, hogy azok látszólag maguktól játszanak a kezére. Mintha amit kigondolna, szinte varázsütésre valóra is válna... Végül is ettől Mágus.

Amikor ezt a lapot húzod, könnyen hozzáférsz ahhoz a személyiségrészedhez, aki képes érzékenyen ráhangolódni a környezet áramlataira, és azokat összhangba hozni céljaiddal, így kihasználod a külső erők támogatását, nem pedig árral szemben úszva próbálod kicsikarni az eredményeket. Ilyenkor megsokszorozódik a befektetett energia, és a szokásos, hétköznapi működésmódodhoz képest valóban úgy tűnik, mintha maguktól alakulnának számodra kedvezően az események. Különösen fontos tudatosítani magadban a saját hozzájárulásodat ehhez a helyzethez: lehet, hogy egy évek óta tartó fejlődési folyamat érkezik el az áttöréshez, vagy éppen az hozza meg az eredményt, hogy képes vagy lazán, mégis összpontosítottan jelen lenni. Ha azonosítod magadban azokat a külső-belső körülményeket, amelyek segítettek létrehozni magunkban ezt a kivételes állapotot, jóval nagyobb eséllyel tudod ezt a későbbiekben tudatosan is előidézni.

A Mágus árnyoldala az a manipulátor, aki mindezeket a képességeket egyedül a saját érdemének tekinti, ezáltal mások fölé helyezi saját magát. Elfelejt alázatosan köszönetet mondani a Mindenség erőinek azért, hogy segítik őt, úgy gondolja, hogy ő irányítja a folyamatokat, nem pedig követi a nálánál hatalmasabb és bölcsebb Áramlást. Természetesen ez az állapot csak ideiglenesen tartható fenn, és egyre komolyabb jellembeli torzulásokat okoz annak, aki Ego-ját próbálja ilymódon táplálni.

Kérdések: Mikor, mivel kapcsolatban érezted mostanában, hogy szinte maguktól alakulnak jól a dolgok? Mi mindennek tulajdonítható szerinted mindez? Milyen területen szeretnél kiugró eredményeket produkálni, ahol különösen nagy szükséged van a körülmények és a körülötted lévők elfogadására, támogatására? Hogyan tudnád lazán, magabiztosan megnyerni őket tervednek, most, hogy tudod, mindez lehetséges?

Kapcsolódó blogbejegyzések: Védelem alatt Okosabb Istennél

Korongok Ásza

Meglehetősen elvont lap, ami azt illeti! Klienseim általában homlokráncolva, némi értetlenséggel vizsgálgatják ezt a kártyát. Szárnyak, tollak, suhognak, forognak, középen aranyló pénzérme titokzatos felirattal... Ászról van szó, tehát az illető elem legsűrűbb, esszenciális megjelenéséről - jelen esetben a Föld eleméről. Gazdagság, bőség, testi, érzéki örömök, megvalósulás, kézzelfogható eredmények, jó relaitásérzék - ilyen típusú dolgok tartoznak a Föld elem gondolatkörébe. Az Ász pedig az esélyt hordozza a lehetőségek legteljesebb mértékű kibontakoztatására. Azaz a birtokomban van minden, amire csak vágyom! Minden az enyém, elve adott módon - ráadásul most hozzá is férek ehhez a mérhetetlen gazdagsághoz, képes vagyok értékelni, felfedezni - s ezzel tovább gazdagítani.

Általában ott tévedünk, hogy folyton azt keressük, amiben hiányt szenvedünk, ahelyett, hogy értékelnénk, mi mindenünk van meg már most. Ahogy már meglévő értékeink, erőforrásaink, képességeink felé fordulunk, hirtelen egyre több és több lehetőség bukkan fel, ahol ezeket a fantasztikus adományokat kamatoztathatjuk. És egyszercsak, szinte akaratlanul ott találjuk magunkat azokban a vágyott helyzetekben, amelyeket a hiányukra koncentrálva olyannyira távolinak éreztünk...

Ahogy végiggondolom a saját utamat az egyéni tanácsadóvá válás folyamatában, én is rajtakapom magam az állandó elégedetlenkedésen. Pedig ha visszatekintek egy-egy korábbi időpillanatra, azt látom, hogy mindig elértem azt a következő lépcsőfokot, amely után annyira nagyon sóvárogtam korábban. Ha eddig így volt, miért tartok attól, hogy nem folytatódik ez a tendencia a jövőben is? Miért akarom előre leélni az életem ahelyett, hogy élvezném az utazás minden percét a fokozatos kibontakozás, fejlődés felé?

A Korongok Ásza azt a sűrített időpillanatot jeleníti meg, amikor teljes mértékben tisztában vagyunk teremtőerőnkkel, és meghozunk egy döntést, megszületik bennünk egy igazi elköteleződés célunk iránt, és mindez azzal a biztos tudattal történik, hogy amire vágyunk, az tulajdonképpen már létezik is. Ilyenkor a racionális elménk megpróbálja megingatni ezt szívből jövő bizonyosságot, de általában nem jár sikerrel, vagy csak ideig-óráig tud minket elbizonytalanítani. "De nincs hozzá elég pénzed!" "Nincs elég tapasztalatod!" "Mitől választanának pont téged?" "Gondolod, hogy tudsz ezzel bárkinek bármi újat mondani?" Persze, egy csomó akadály jöhet szembe az úton, mégis ilyenkor úgy érezzük, meg tudunk birkózni velük, ha odaérünk.

Kérdések: Mikor érezted azt a múltban, hogy volt egy olyan pillanat, amikor a siker teljes bizonyosságával indultál el a célod felé? Mi segített abban, hogy létrejöjjön benned ez a bizonyosság? Milyen fontos képességeidnek, értékeidnek köszönheted, hogy elérted, amit elértél? Mi mindent tudsz értékelni jelenlegi életedben és saját magadban? Milyen kihívás előtt állsz, amelyhez szükséged van teremtőerőd mozgósítására? A múlt tapasztalatai alapján hogyan tudod magad felkészíteni, és hitedet megnövelni az elérendő céllal kapcsolatban?

Kapcsolódó blogbejegyzések: Drága idő Elvesztettem a józan eszem

Elmélkedni való

Számomra a legrejtélyesebb jelenségek egyike, hogy időnként miért működik olyan jól a mentális teremtés, időnként pedig semmilyen eredménye nincs, legalábbis gyakran így élem meg. Azt hiszem, ez utóbbi félmondat döntő jelentőségű: így élem meg.

Az egyik leggyakoribb oka a sikertelenség érzésének a türelmetlenség. "Már meg kellett volna történnie, már látszania kéne legalább valamilyen apró jelnek, hogy működni fog..." Mit is fejezek ki ezzel? Bizalmatlanságot a saját teremtésemben, hiszen nem tudom nyugodtan megvárni, amíg megérkezik hozzám az eredmény! Bizalmatlanságot Isten, az Univerzum, a Felsőbb Erők iránt, hogy nem pont akkor adják meg számomra a kért dolgot, amikor készen állok rá, és be tudom fogadni.

A másik legnagyobb ellensége a teremtés sikerének az, ha elvárásokat kreálunk a HOGYAN-ra vonatkozóan. "Te csak mondd meg a célt, és a megvalósítást bízd Istenre!" - olvassuk a jótanácsot. Node olyat is olvasunk ám, hogy minél pontosabban képzeled el a célod, annál nagyobb eséllyel éred el. Képzeld el pontosan, milyen házban szeretnél élni, ideális esetben milyen munkát végeznél, képzeld magad elé a vágyott társat... és még folytathatnám. Akkor hogy is lehet szétválasztani ezt a két dolgot? Saját tapasztalatom az, hogy ha szigorúan ragaszkodom egy-egy külsődleges jellemzőhöz, akkor könnyebben ér csalódás, illetve nem veszem észre az ettől eltérő, de mégis célomhoz közelebb vivő történéseket. Ráadásul adódhat egy csomó olyan körülmény, amire nem gondolok, és ha mindent én akarok meghatározni a teremtésemmel kapcsolatban, akkor ezeken könnyen fennakadhatok. Pl. elképzelem az ideális társam: magas, barna hajú, sikeres, szellemes férfiú. Találkozom egy ilyennel - aki féllábú! Namost akkor belefér a keretbe, vagy sem? Arra nem tértem ki a kritériumok megadásánál, hogy meglegyen mindkét lába! Ha viszont az Érzésre koncentrálok, amelyet a számomra ideális társsal átélhetek, akkor már egészen más súllyal esnek latba bizonyos külső körülmények, és sokkal több lehetőséget tudok befogadni, mint egy túlságosan leszűkített elvárásrendszer alapján.

Még egy csapda jutott eszembe: megvalósítom a célom, majd elveszítem. Megvan a család, ház, gyerek, pénz - aztán egyszercsak minden összeomlik: elválunk, kirúgnak, csődbe megyek, megbetegszem... Akkor mire volt jó ez az egész? Hm, hát ez már a Te feladatod, hogy kitaláld! Esetleg már nem erre vágysz? Esetleg mégsem azt kaptad, amit ettől a vágyképtől reméltél? Nos, ilyenkor is teremtesz, legfeljebb nem tudatosan. Erre való az önismeret, a tudatosság, hogy visszataláljunk legbensőbb szándékainkhoz, és annak megfelelően alakítsuk az életünket.

Hogyan tegyük meg mindezt, hogyan aknázzuk ki legteljesebb mértékben teremtőerőnket? Ismét a Békés Harcost hívom segítségül mondanivalóm illusztrálására.