Okosabb Istennél

 2010.05.19. 23:11

Na persze, és népszerűbb Jézusnál! Ma megint megpróbáltam bebizonyítani, hogy én jobban tudom, mi a jó nekem, mint Ő! Mármint az a nagyon okos, elemzős, logikus elmém, az próbálkozott ismét. Szerencsére ilyenkor már gyanakszom magamra. Ha érzelmi ügyekben elkezdek jól felépített, logikus okfejtésekbe bonyolódni, akkor valaki megszólal bennem: "Ne okoskodj! A szívedre hallgass!"

Oké, akkor az okos befogja, és sértődötten hallgat. Azt valahogy el tudja intézni, hogy szívem hangját is elnémítsa, vagy süketté tesz, nem tudom, mindenestre ilyenkor néma csönd van belül. Ebből én már tudom, hogy valami nem stimmel, és megállok. Figyelek. És ilyenkor jöhet egy sugallat, egy intuíció... Jött, és azt mondta: "Hiszen van egy nagyszerű eszközöd ilyen esetekre, nem? Hirdeted ország-világnak, hogy a szakértője vagy! Igen, az a kártyapakli, ott, tőled 15 centire, balra, arról beszélek!"

Hát akkor nosza, rakjuk ki! Döntés: mi van, ha nemet mondok, és mi van, ha a másik úton indulok... Hát, ilyet még nem pipáltam! Mindkét ágban erőteljes jelző lapok, hogy ez az út, igen! Most akkor melyik?

Nézzük sorban: miről szól a döntés? Az örömről, rólam, aki én vagyok, legteljesebb formámban, ragyogó Napként, ahogy az isten elképzelt... Ha nemet mondok (és az eszemre hallgatok, ez látható a felső ágban): okos, dühös amazon, vagdalkozik, hogy megszabaduljon, de ezzel csak még nagyobb káoszt idéz elő... majd megtörten elsüllyed a mocsárban, tehetlenül, függő helyzetbe bonyolódva. A végén pedig ott ragyog a Csillag, aki a jövő útját jelzi. Először jó kis szenvedés, na de ott a távoli remény - ez a forgatókönyv megnyugtatóan ismerős.

No és a másik ág: Szeretők? Micsoda??? Hogy már eleve eldöntöttem volna, hogy ezt az utat választom? Igaz, tettem ennek megfelelő előkészületeket, de mégis... Utána a Gyorsaság, villámcsapásszerű felismerés, netán sordó erejű érzelem következik. Végül az Univerzum maga, édes Istenem! Ami mellesleg megmutatja, hogy a kérdésfeltevő valójában hová tartozik.

Akkor most mi van? Bármerre indulok, jó helyre jutok. Tehát nem is kell döntenem? Már kijelölték az utamat netán? Ha akarom, kicsit szenvedhetek előtte, de ugyanoda lyukadok ki. Hát hülye vagyok én, hogy feleslegesen szenvedjek? Nem, nem vagyok hülye. Értem én, mit tetszik mondani. Figyeljek az örömömre, és az alapján válasszak. Hát jó, próbáljuk ki! Jólesik? Igen. Örömmel tölt el? Igen. Tényleg? Igen. Nos, ezesetben... hagyom, hogy megtörténjen. Mit kellett ezt ennyit komplikálni!

(A kirakásban szereplő kártyák listája elszánt érdeklődőknek: fő üzenet: XIX. A Nap; felső ág: Kardok Hercegnője, Kelyhek 7 Kicsapongás, XVII. A Csillag; alsó ág: VI. A Szeretők, Botok 8 Gyorsaság, XXI. Az Univerzum. A kártyák képeit jó minőségben megnézheted a Tavaszponton, ahol további kirakások esettanulmányait is megtalálod a Cikkek menüpont alatt. A Döntésjátékról pedig Hajo Banzhaf-Brigitte Theler: Kulcsszavak a Crowley tarot-hoz c. könyvében olvashatsz.)

Címkék: jövő döntés isten öröm szív szenvedés út ész

A bejegyzés trackback címe:

https://monikaesatarot.blog.hu/api/trackback/id/tr22016867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása