Kedden léptük át a téli napfordulót, melyet további érdekes égi jelenségek kísértek: telihold, teljes holdfogyatkozással megspékelve. Nagy energiák voltak-vannak jelen, több asztrológus véleménye szerint a karmikus feladatok előtérbe kerülése, sőt egyesek szerint egyenesen a karma letétele válik lehetővé ebben az időszakban. A magam részéről azzal tudom ezt alátámasztani, hogy a saját életemben ez az év mindenképp fontos fordulópontot jelentetett: olyan új irányok, fejlődési ugrások történtek velem-bennem, hogy szinte már nem is ugyanannak az embernek érzem magam, mint akár egy évvel korábban, a régebbi időkről nem is beszélve. Kedden este az Istennő Templom téli napforduló ünnepén énekeltünk-zenéltünk, mint MantraLight együttes, ami nagyon erős élménnyel gazdagította számomra ezt az időszakot. A múlt vasárnapi Játszva teremtő szeminárium, amelyet Veres Kriszta vezetett, pedig olyan új dimenizót nyitott meg előttem, amely betetőzi a folyamatot. Az egyik legfontosabb üzenet, amelyet magammal hoztam, ez volt: "Minden pillanatban az örömödet keresed! Engedd meg, hogy arra vágyj, amire vágysz! Minden helyzetben tedd fel a kérdést: jól érzem magam ebben az egészben? Ha nem, mit tehetnék azért, hogy jobban érezzem magam? Mert a legtöbb, amit tehetsz vágyaid megvalósításáért, az az, ha jól érzed magad." És egy prózai, de annál ütősebb megfogalmazás: "Önmagam szeretete azt jelenti,hogy nem szivatom magam agyba-főbe."

Ma feltettem magamnak a kérdést: valóban ahhoz van kedvem, hogy még az utolsó pillanatban belevessem magam a feszült karácsony előtti tülekedésbe? Miért érzek szomorúságot erre gondolva, és sajnálkozást, hogy nem a gép előtt ülök, és írok? Ki kényszerít bármire is? Hiszen ez egyik tevékenység, ami a legnagyobb örömöt okozza számomra mostanában, az éppen az írás. A karácsony pedig az én felfogásomban leginkább az örömről és a szeretet szabad áramlásáról szól. Ha magamnak örömöt adok, azzal adok a legtöbbet másoknak is, ráaádul így tudom mások szeretetét a lehető legnyitottabban befogadni. Tehát itt ülök a gép előtt, és írok.

A hosszú felvezetés után pedig jöjjön az a Nagy Arkánum, amelyik legtisztább formában jeleníti meg az öröm, az önmagammal való egység sugárzó képét: a XIX. számú Nap kártyája.

Hatalmas, meleg-sárga napkorong, virág-alakzattal a közepében, fényében boldogan táncoló angyal-gyermekek fürdenek. Körben a Zodiákus jegyei, középen egy zöldellő hegy hívogat batárságosan, hogy kaptassunk fel a csúcsára. Árad a tiszta fény, létrejön az Egység, melynek nincs árnyéka, hiszen már magába olvaszotta, s ezzel megszűnik a polaritás megosztottsága. Ez a csúcspont, a beteljesedés, a "minden úgy jó, ahogy van" érzése, lényegünk szabad kifejezésének állapota. Könnyedség, hit, hogy létünk lehet folytonos szárnyalás, örömtánc, gyönyör, és nem szükségszerű velejárója az időnkénti mélybe zuhanás. Ezt poláris világunkban ritkán tudjuk elképzelni, még ritkábban megélni, mégis efelé tartunk-vágyunk mindannyian, tudattalanul vagy tudatosan. Ilyenkor gyermeki játékosság, kreativitás ébred bennünk, olyan ihletett módon létezünk, hogy kérdéseinkre megérkezik a válasz, és nehézségeink maguktól megoldódnak. Rendeltetésünk megértése, elfogadása és beteljesítése - ez a kártya legfőbb üzenete. S bár a Nap a férfi princípium megfelelője, számomra ez a lap azt a fajta férfi-minőséget jelképezi, amely már teljessé vált azáltal, hogy a női oldalt is tartalmazza. Miközben megtartja alapvető férfias jellemzőit: kiáradást, aktivitást, a külvilágban való megnyilvánulást.

Kérdések: Milyen tevékenységek, helyzetek okoznak számodra felhőtlen örömöt és feloldódást? Mi volt a legutóbbi olyan helyzet, amikor teljesen laza és elengedett voltál? Hogy reagált rád a környezeted? Hogyan tudnád minél gyakrabban előidézni ezeket a helyzeteket? Mivel szoktad lebeszélni magad róla, hogy megengedd magadnak az öröm átélését? Milyen lenne az életed, ha elengednéd azt a hiedelmedet, hogy a márpedig a szenvedést vállalni kell?

Kapcsolódó blogbejegyzések: Munka- kényszer vagy öröm? Érés és érlelés Lelki prostitúció Védelem alatt

Most pedig meséld el nekem, kérlek, hogy telt az ünneped! Igen, most! Úgy, ahogy az a lehető legtöbb örömöt okozza számodra! A legmerészebb álmaidat, a leginkább képtelennek tűnő vágyaidat is meséld bele a történetbe! Ne törődj vele, hogy valóra válik-e, vagy sem, csak mesélj, mintha már valóság lenne! Na, jó, azzal is kiegyezem, ha csak magadnak meséled el, vagy egy hozzád közelálló, játékos kedvű barátodnak, vagy a szerelmednek. Valaki azt mondta Veres Kriszta szemináriumán, ahonnan ez a kis gyakorlat származik, hogy az se baj, ha semmi sem valósul meg abból, amit mesélünk, már önmagában a mesélés akkora élvezetet okoz, amitől megéri csinálni. Hát csak mesélj, szabadon, örömmel! És ha valóra vált... meséld tovább, magadnak és másoknak. Úgy, mint a Nox szépséges "Szeretem" című dalában, amely az Örömvölgy albumon jelent meg: "Szorítom a kezed, élem a mesém, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!"