Tegnap azt az elhatározást tettem, hogy a következő tarot-értelmezéseimben végigveszem a még hátralévő Nagy Arkánumokat. Méghozzá azért, hogy a január 17-én, a Napszikra Terápiás Stúdióban induló tarot tanfolyamomon a résztvevőim minél inkább tudjanak a leírásaimra támaszkodni, és legalább a Nagy Arkámunok tekintetében legyen teljes a sorozat. Szívesen látlak Téged is a tanfolyamon!

Kezdjük az elején, a nulladik Nagy Arkánummal, a Bolonddal! Nem lesz nehéz írnom róla, mivel tegnap kihúztam napi kártyának, és teljes mértékben sikerült is megfelelnem neki, úgy érzem.

0. A Bolond

Hű, mennyi minden van ezen a képen! - szokták mondani klienseim, amikor meglátják a kártyát. Valóban ezt a benyomást kelti, színes, kaotikus, rengeteg történést ábrázol ez a lap. Maga a Bolond furcsa, üres mosollyal néz szembe velünk, keze-lába a levegőben, és bár egy tigris harap a combjába, ezzel mit sem törődik. Mintha a semmiben lebegne, boldogan, öntudatlanul... Valóban, a születés előtti pillanat ez, talán inkább a fogantatásé, amikor még minden nyitott, minden lehetőség előttünk áll, és ölelésre tárt karokkal készülünk belevetni magunkat a Létbe. Minden könnyű, súlytalan, megvalósulásra váró csodák tárháza az élet, nincs mitől félnünk. A Paradicsom maga.

Ezt az állapotot hozza elénk a Bolond kártyája, a kreatív káosz állapotát, amikor készen állunk valami újba belevágni, teljes szívvel, nem törődve a kockázatokkal, amolyan "majd lesz valahogy"-érzéssel. Ez a határtalan optimizmus fiatalos lendülettel ajándékoz meg minket, és valóban jó esélyünk van rá, hogy bohókás könnyedséggel ússzuk meg a nehéz helyzeteket. Előfordulhat az is, hogy a könnyedség könnyelműséghez és kudarchoz vezet, ám ez sem visel meg minket igazán. Felállunk és továbbmegyünk. Legfejlebb újra megpróbáljuk, másképp, végül is mi bajunk lehet? Az élet játék, kísérletezés, nemdebár?

Erre a játékos hozzáállásra bíztat minket a Bolond, arra, hogy bátran induljunk neki az ismeretlennek, ne mérlegeljünk túl sokáig, a világ nyitva áll előttünk. Felejtsük el a kifogásainkat, hogy ehhez már öreg vagyok, nekem ez úgyse menne... Engedjük el a végkimenetel, az eredmények görcsös hajszolását, és élvezzük, amit csinálunk. Meg fogjuk látni, mennyi nem várt ajándék hullik az ölünkbe!

Kérdések: Milyen új lehetőségeket hoz eléd most az élet? Miben érzed úgy, hogy (újra) nulláról indulsz? Mennyire érzed magadban a lelkesedést, hogy belevesd magad az ismeretlenbe? Milyen félelmek gátolnak abban, hogy könnyedén és játékosan tekints az előtted álló, még kialakulatlan helyzetekre?

Kapcsolódó blogbejegyzések:Drága idő Elengedem Elvesztettem a józan eszem

Ráhangolódásképp

Egyfolytában egy dal, egy megzenésített vers tolakszik a gondolataimba, érzéseimbe, ahogy próbálom kitalálni, mivel segítsem a lap energiájával, üzenetével való összehangolódásodat, kedves Olvasóm. Nem is hessegetem el tovább, azzal az indokkal, hogy egy másik bejegyzéshez már csatoltam a Kaláka együttes által megzenésített Kosztolányi Dezső verset: Akarsz-e?