Tegnap több hangos jelenetnek is tanúja voltam, ahol a konfliktust - mint általában - az az azonnali ítélet robbantotta ki, hogy ha valaki vagy valami keresztezi a szándékaimat, netán csak eltér a várakozásaimtól, akkor a szóban forgó másik ember biztosan ellenem van. Ehhez rögtön társultak azok a képzetek, hogy miért és miben más a másik, illetve mássága miért elfogadhatatlan és lenézendő.

Az egyik jelenetben egy melegnek látszó fiúpáros jött be egy kutyával az önkiszolgáló étterembe, ahol a személyzet, majd a vendégek egy része is felháborodottan támadt nekik, mégis hogy képzelik, hogy kutyával bejönnek egy étterembe? Ők ugyan mondták, hogy nem volt kiírva, és vannak olyan éttermek, ahová be lehet vinni a kutyát, de az érvek a semmibe hullottak. Az is igaz, hogy a két srác kifejezetten provokatív módon reagált a szintén meglehetősen agresszív felszólításra, hogy azonnal hagyják el az éttermet. Számomra leginkább az a mód volt ijesztő, ahogy az érintettek azonnal egyértelmű, fekete-fehér ítéletet hoztak a másikról, nem is mérlegelve annak esetlegesen jogos, és a saját helyzetéből nézve teljesen érthető szempontjait. Innen már csak egy lépés a fasizmus, gondoltam magamban.

Az utcán ezek után egy szimpla sávváltásos összetűzést figyelhettem meg, sűrű anyázás, beintések közepette, ahol az egyik sofőr bosszúból befékezett a másik elé, hogy az még véletlenül se tudjon sávot váltani, nem törődve azzal, hogy a teljes Rákóczi út forgalmát megakasztja ezzel a délutáni csúcsforgalomban.

Sokat olvasok mostanában az egóról, és barátaim is sűrűn emlegetik beszélgetéseinkben. Eddig eléggé megfoghatatlan volt számomra az az egész egó-téma, hogy meg kell tőle szabadulni, de előbb fel kell építeni... Ki is ez a bizonyos Egó, és hol van bennem? Néhány jellemvonását már felismerem, azt hiszem. Először is nagyon fél, de ezt próbálja elrejteni. Változatos módokon teszi ezt: például túlzottan laza, lenézős magabiztosság, ítélkezés, agresszió, számonkérés, hibáztatás formájában. De eljátszhatja az esendő Áldozatot is, akin muszáj segíteni, különben olyan bűntudatod lesz, de olyan...! Általános jellemzője, hogy nem őszinte, hanem manipulálni akar. Azt hiszi, csak kerülő úton érheti el a célját, mert ha nyíltan kérné, nem adnák meg neki, amit szeretne. Vagy éppen erőszakkal kell elvennie, ami jár. Mintha alapból nem érdemelné meg.

Ki ez a kicsi, sérült, félelemmel teli emberke bennünk? Aki bánt, mert bántották. Aki manipulál, mert nem fogadták el. Aki becsap engem és én ezért becsaplak téged. Miért örökítjük tovább nemzedékről nemzedékre őt? Ha van ötleted, szólj! Komolyan, mert nem értem. Csak érzékelem. És igyekszem elfogadni, hiszen pont ezt hiányolja szegény.