A téma adja magát, nincs mese: valami jelentős dolog történt. Figyelem az ezzel kapcsolatos érzelmi hullámokat magamban: először sikító boldogság - el kell mondanom mindenkinek! Aztán mélybe zuhanás: á, ez még nem jelent semmit, a következő fordulóban úgyis kiesek, persze, most még érdekes, hogy saját dalaim vannak, de aztán úgyis kiderül, hogy nem tudok annyira énekelni... Mitől lenne olyan különleges, amit csinálok?

Aztán bekapcsol a tudatosság: hoppá, negatív gondolotatok! Azonnal hagyd abba! Igen, pont az a különleges abban, amit csinálsz, hogy ez a sajátod, ami abszolút átjön a szövegből, az előadásmódból, és igenis az élő produkciónak nagyobb ereje van, nagy érték az, hogy te kíséred magad gitáron! És itt most nem a profikat keresik, hanem az emberekben rejlő lehetőséget, nem baj, hogy még nem vagy kész!

És különben is - mit akarsz ezzel az egésszel? Azt mondtad, csak kíváncsi vagy, mért is ne? Azt is mondtad, hogy ha már jó élmény lesz, az önmagában elég! Ne adj' isten, ha csak egyszer továbbjutsz, már az is nagy megerősítés! Tessék, most itt van! Vagy már szerepelni akarsz a tv-ben, hogy lássák, milyen ügyes, okos, szép, tehetséges vagy? Esetleg üzeneteket akarsz eljuttatni az emberekhez a dalaiddal? Hát, ennek a műsornak a közönsége nem biztos, hogy pont erre vevő! Vagy mégis? És ha ezáltal több lehetőséghez jutsz, hogy az igazán kíváncsiakhoz eljuttasd az üzeneteidet, az sem elhanyagolható éppenséggel. Hát ezért csinálod?

Mi lenne, ha nem akarnál semmit? Úgy, mint az elején... Csak csinálod, mert jó csinálni. Te tudod, amit tudsz, már láttad, hogy sokaknak örömet okoz, amit adsz, neked pedig egészen biztosan - ez nem elég? Ha ez a műsor ehhez hozzá tud tenni, akkor hozzátesz. Ha nem, akkor nem ez az út. Ennyi.

Persze, ettől még nem nyugodtam meg teljesen... Na, nem baj.