Hú, ez nehéz lesz! Délelőtt még arról akartam írni, hogy elcseréltem 200e Ft+áfa+stresszt 30e nettó+nyugalomra, meg arra hogy azt akarjam, amit akarok. Aztán arra jöttem haza, hogy eltűnt a lábtörlőm, és arról akartam írni, hogy ez mennyire elszomorított. Végül írtam is mindezekről! Tehát akartam.

Itthon a "Feldmár mesél"-ben azt olvastam, amit már egy ideje mondogatok, hogy abból derül ki, valójában mit akarok, hogy mit teszek meg. És amit nem tettem meg, amiatt ne marcangoljam magam, hiszen nem is akartam - különben megtettem volna... Fura, mi?

Egyszerűbb így az élet - figyelem magam, és kiderül mit akarok. De tudok-e jól figyelni? Min múlik, hogy nem külső hangoknak, nyomásoknak engedelmeskedve akarok valamit, amit csinálok? Dehát akkor én is akarom, nem? Megvan! Ilyen esetben ott a tévedés, hogy azt hiszem, azt a dolgot akarom, amit a külső hang súg. Miközben igazából a külső hangnak való megfelelés az, amit akarok, azért teszek olyasmit, amit magamtól nem tennék. Hűha...

Például a blogírást nagyon akarom, ezt onnan tudom, hogy teljesen kipurcant állapotomban elkezdtem összerakni a gépet, bekapcsoltam, most itt ülök, és írok. Közben teljesen fel is villanyozódtam. Ez tiszta sor.

Na de mi van abban az esetben, amikor szeretnék valamit megtenni, de félek, hogy nem úgy sül el, ahogyan elképzeltem? Beszélnék valakivel, de félek, hogy ő nem akarja és ez kiderül. Vagy szeretnék elérni egy célt, de félek, hogy nem sikerül, ezért inkább el sem indulok felé.

Nos: az első esetben nem a beszélést akartam, hanem az elképzelésem teljesülését. Mivel mások viselkedését nem akarhatom, csak a sajátomat, ez eleve önellentmondás. Ha pedig nem akarok eléggé beszélni vele, az ő reakciójától függetlenül, akkor nem fogok.

Második eset: nem indulok el a célom felé. Ha a célom általam befolyásolhatatlan körülményektől függ, akkor ez önbecsapás, hiszen tudom, hogy nem érhetem el, akkor miért akarom? Ha pedig nem hiszem el, hogy van rá befolyásom, akkor úgyszintén nem akarom, nemdebár?

Például mondhatom azt, hogy szeretnék iszonyú gazdag lenni. Ez szép cél, nem? Ki ne akarná? De akkor csinálnék olyat, hogy 200+áfát elcserélek 30 nettóra? Hm?

Dan Millman ezt írja a Szellem törvényeiben: "A választás azt jelenti, hogy feladsz valamit, amit akarsz, valami másért, amit jobban akarsz."

Innen már csak egy urgás Chuck Spezzano mondása: "Az elkötelezettség és a szabadság egy és ugyanaz." Hiszen szabad akaratomból köteleződtem el valami mellett, s ezzel egyidőben mondtam le valami másról!

Nem állom meg, hogy ne szúrjam be a végére a nekem leggyönyörűbb kártyák egyikét, a Szeretőket, melynek régi neve a Döntés volt. Nyilván nem véletlenül.