Ez egy három az egyben bejegyzés lesz: nem írtam még a Tűz Úrnője időszakáról a Tavaszponton, pedig már jócskán benne járunk; esedékes az eheti Tarot-értelmező epizód; valamint a napokban újradefiniáltam magamban a Szerelmet és ellenállhatatlan vágyat érzek ennek megosztására. Ezennel egy könnyed mozdulattal összekapcsolom e három témát.

A Tűz Úrnője időszaka a nyári napfordulóval (idén június 21-ével) vette kezdetét, és egészen augusztus elsejéig tart. A bennünk élő Tűz, szenvedély, teremtőerő lángjait testesíti meg ő, egyik Istennő-analógiája a Párducasszony, akit a Botok Királynője lapon is felfedezhetünk. Ösztöneink, vadállati természetünk őrzője, aki tudja, mikor kell körmöt behúzva összesimulni, dorombolva szeretni, és mikor kell karmunkat kieresztve megvédeni határainkat a betolakodóktól. A szevedélyes, felnőtt, érett szexualitás Istennője, aki méltó, egyenrangú társa a Botok Lovagjának, ki férfias erejével a világ meghódítására indul. A Tűz ereje egyaránt lehet pusztító, önmagát és másokat elemésztő, vagy éppen teremtő, alkotó energia - attól függ, hogyan használjuk.

Kérdések: Hogyan, miben éled meg a belső tüzedet, szenvedélyedet? Miben teljesedik ki az alkotóerőd? Fel tudod-e vállalni a szexualitásodat szabadon, bűntudat, elfojtás nélkül? Mit tennél, ha hirtelen bármit megtehetnél? Mi akadályoz meg benne, hogy valóban megtedd? Megvéded-e magad azoktól a hatásoktól, emberektől, amik és akik valódi igényeid kielégítésében meggátolnak?

Kapcsolódó blogbejegyzések: Ó, drága fiúk, ha tudnátok...! Igazából szerelem Teljes Gőzzel előre! Hajrá, Lovagok!

És hogy mit tehetsz azért, hogy minél teljesebben, alkotó és ne pusztító módon éld meg saját Tüzedet, szenvedélyedet? Két gondolatmenettel tudlak segíteni az Úton, kedves Vándor! Az egyik az akadályok elhárításáról szól, a másik pedig a Szerelem valódi természetének felfedezéséről.

Kezdjük az akadályok elhárításával! Ismét Feldmár Andrástól idézek, A Szabadság, szerelem című könyvéből: "Én arra jöttem rá, hogy aki traumatizálva volt, az addig, amíg meg nem találja, hogy mi volt ez a trauma, amíg meg nem siratja, ami történt, és amíg be nem vallja - legalább önmagának és még egy másik embernek, akinek szíve, intuíciója és szeretete van -, tehát egy biztonságos légkörben rá nem jön arra, hogy mi történt, és meg nem tudja siratni, gyászolni azt, amit elveszített örökre, amitől megrabolták, addig valóban nem tud együtt lenni senkivel. ... Miután az illető megsiratta azt, ami történt, azt, hogy mit csinált vele valaki más, akkor az utolsó fázisa ennek a gyógyulásnak, hogy az ember olyan kapcsolatokat tud teremteni, amit addig nem tudott. Ez nagyon kemény küzdelem, ezt nem lehet gyorsan lejátszani, ettől nem lehet gyorsan megszabadulni. Minderről még egy dolgot akarok mondani: mindannyiunknak megvan ez a választása."

Erről szól a Muse: Unintended című gyönyörűséges dala is:

"Te lehetsz az öntudatlan választásom
amely kiterjeszti az életem
és akit mindig szeretek majd
Te lehetsz, aki figyel arra,
ami legmélyebben érdekel
és akit mindig szeretek majd
Ott leszek, amint tudok
De most lefoglal, hogy megragasszam eddigi életem törött darabkáit"

És most lássuk az okfejtést a Szerelem valódi természetéről! Mi ez az egész misztérium? Honnan tudom, hogy valójában szerelmes vagyok-e? Létezik-e viszonzatlan, plátói szerelem? Megélhetem-e a szerelmet egyidejűleg több partnerrel, több kapcsolatban? Egy egyéjszakás kaland nevezhető-e szerelemnek? Elválaszható-e egymástól a szerelem és a testi vágy?

Önkényes definíciót alkottam: Szerelem az, ahol két (vagy több vagy egy) lélek a lehető legteljesebben és legmélyebben találkozik, egyesül. Magamban úgy nevezem ezt az érzést, hogy ilyenkor minden csatornán (testi-érzelmi-szellemi-spirituális) jön az adás. Vagy úgy, hogy ha ilyenkor belenézek a másik szemébe, akkor Istent látom visszanézni. Ebből következik, hogy nemcsak férfi-nő között (na jó, persze), de nemcsak párkapcsolatban (vagy ahhoz hasonló helyzetben) élhető meg a Szerelem. Viszont előfordulhat, hogy hosszú évek együttélése sem hozza meg két ember lelkének igazi, mély összekapcsolódását. Vagy ami még gyakoribb, az évek múlásával ez az élmény már nem teremthető újra, pedig a kapcsolat elején még időről-időre egymásra talált a két lélek. És az is előfordulhat, hogy egy tekintet, egy kézfogás, egy csók, egy soha meg nem ismételt szeretkezés során is megjelenik a Szerelem. Arról nem is beszélve, ha ez egy közös extázis, teljesítmény, alkotás során jön létre az élményben résztvevők között - természetét tekintve én ezt szerelmi élménynek gondolom. Ilyen az is, amikor saját teljességemet átélve önmagamaba vagyok szerelmes. Talán felesleges ezek után hozzátennem, hogy a szerelmi élmény velejárója a minden érintett által megélt tiszta öröm. Ha valamelyikük nem tud szabadon feloldódni az örömben, akkor a másik fél érzése sem több puszta illúziónál. 

A válaszok megtalálását fenti kérdésekre ezek után Rád bízom, kedves Olvasóm!