Tegnap éjjel nagyon élénken álmodtam, és úgy éreztem, hogy különös jelentőséggel bírnak azok az üzenetek, amelyeket álom formájában megkaptam. Van néhány olyan álmom, amelyekre évek, sőt évtizedek távlatából is emlékszem, talán mert tényleg közölni akartak velem valamit.
Egy ilyen álmomat osztom meg most, amit körülbelül 13 éve álmodtam. A jelenet úgy indul, hogy egy vasúti átjáró előtt állok, a sorompó leeresztve, a fénysorompó pirosan villog, a vonat pedig láthatóan-hallhatóan közeledik. A lábamon síléc, pedig nincs hó! Így aztán tényleg nehezen tudok mozogni. Ennek ellenére elindulok, hogy átkeljek a síneken. A vonat már nagyon közel van, amikor a sínekre lépek, áttornászva magam a sorompón, sílécekkel a lábamon, a csupasz aszfalton csoszogva... Dudál is vadul, de én továbbmegyek. Végül hajszál híján átjutok, a vonat mögöttem dübörög tova.
Amikor ezt álmodtam, erős stressz alatt álltam, már hetek óta vergődtem egy döntési helyzetben, és úgy éreztem, tehetelen vagyok, nem tudok semerre sem elmozdulni. Akárcsak álmomban. Aztán csak elindultam, becsukott szemmel, füllel, leszegett fejjel, makcsul előre. És átjutottam, pedig minden ellene szólt! Évekig tartott, amíg rájöttem, mit jelentett az álom valójában. Amikor a valóságban is eljutottam odáig, hogy ez az út nem az az út, amelyen járni szeretnék. Talán legközelebb már meghallom, ha minden csatornán azt üvöltik felém, hogy "Ne erre menj!". Ehhez persze kellett, hogy megtapasztaljam, mi történik, ha nem veszem figyelembe a saját bensőmből érkező, nagyon is egyértelmű jelzéseket.
Tegnap éjjel mást álmondtam: döntési helyzet ugyan még nincs, csak egy lehetőség sejlik fel időnként. Mégis erről a lehetőségről álmodtam, hogy elindulok az úton, megint. Nekem való ez az út? Balsejtelmek, félelmek gyötörnek, mivel a hasonló utak eddig zsákutcákba torkollottak. Felébredtem, nyomasztó volt az érzés. Aztán elaludtam újra - és mit látok: egy közlekedési lámpát, ezúttal közútit, amely egyenletes, megnyugató zöld fénnyel világít előttem. Hát, ez elég egyértelmű jelzés, gondoltam félálomban. Ha megnyílik az út, elindulok. Vigyen, ahová akar!
