Ez a mondat szerepel a Transzformáció nevű társasjáték egyik kártyáján, melyet természetesen én is kihúztam már... Valószínűleg születésemkor. Jó tanuló voltam, valóban, mindig - bár a főváros egyik legkőkeményebb gyakorlógimnáziumában egyszer 4,5 alatt volt az átlagom. Micsoda szégyen! Legalábbis akkor azt hittem. Sokmindenről nem vettem észre, hogy milyen jól tudom, mások meg nem mondták, hanem természetesnek vették, gondolták, én is tisztában vagyok vele. Az is lehet, hogy mondták, csak nem hallottam.

Persze, voltak körülöttem olyanok is, akiknek bármi kevés lett volna, amit elérek - na, őket jó hangosan hallottam. Ezért igyekeztem még sokkal jobban tanulni. Felemásan vagyok most ezzel: régebben állandóan szorongtam, hogy semmi sem elég jó, amit csinálok, és ezért egyszer majd nagyon-nagyon megbüntetnek. Jobbára csak magamat sikerült megbüntetnem. Ma viszont kezdem észrevenni, hogy mennyi mindent megtanultam, és az milyen értékes. Már egyre kevésbé büntetem magam azért, ha valami nem tökéletes elsőre, amit csinálok.

Továbbra is kiválasztom a legnehezebb feladatokat, ma este például Tina Turner River Deep Mountain High c. számát a következő énekiskolai fellépésre. És mi van, ha meg bírom tanulni? Ha pont most jön össze az a bizonyos, megfoghatatlan váltás a hangomban, mert ebben a számban rá vagyok kényszerítve? És ha a koncetre ugyan nem lesz tökéletes, de ezáltal közlebb jutok egy következő szinthez? Akkor mi van?

Tegnap találkoztam egy rakás másik jótanulóval, akik szintén nem érik be a mindennél kevesebbel. Fura mód ehhez egy csomó dolgot el kell engedni, például a biztonságra törekvést, az addig elért eredményeket, sőt időnként úgy tűnik, mintha mindent előről kéne kezdeni. Később kiderül, hogy a bukások nem hiábavalóak, hiszen a mélyben rengeteg tudás és bizonyosság építhető fel belőlük. Még Tina Turnernek sem volt töretlen a pályája, hogy úgy mondjam. Annál gazdagabbá vált később. Amikor mindaz, amit megélt, összeérett, akár a jó bor. Lassan és méltóságteljesen bontakozott ki, mint egy terebélyes fa. Ki gondolná, hogy valaha törékeny facsemete volt?