Mondom-éneklem a Nox-szal. Mert ma egész nap ebben fürödtem, sőt, talán egész héten, és ma este engedtem, hogy 2-3 vagy nemtudomhány órán keresztül átmosson ez az érzés kívül-belül, és csak lebegjek benne.
Hogy miben? A Hálában azért, hogy láthatom és láttathatom mások belső ragyogását, ezáltal én magam is ragyogjak. A Hálában azért, hogy tizedannyi pénzért a felbecsülhetetlent választottam.
A Bizonyosságért, hogy ezért vagyok itt, most ebben az életben, a Földön. Hogy találkozzam a börtönbe zárt Bohóccal, aki felkapja a fejét a megalkuvás szóra és mindenhol poloskákat sejt. Azért, hogy találkozzak a nettó, neadjisten bruttó 73 ezerért szellemi fogyatékosokat fürdető, nyaktól lefelé bénult fiatalembereket pelenkázó, alkoholistákat és drogosokat istápoló Emberekkel, akik álarc és páncél nélkül önmagukat adják.
Ezért vagyok itt. Tudom és köszönöm. Magamtól sem tudnék jobbat kitalálni.
