Idefelé jövet hallgattam az autóban az egyik rádió reggeli műsorát, ahol a három vagány hímnemű műsorvezető azt taglalta, hogy nekik hányszor és miről jut eszükbe a szex, és ejnye-bejnye, de nemcsak a hites párukkal kapcsolatban. Szegény nőneműek mekkora tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy ez nem így van! Annyira kis ostobák, hogy némelyik azt gondolja, az már egyenesen megcsalás, ha a szerelmetes férfiú egy másik nőre gondol, netán erotikus fantáziát szövögetve vele kapcsolatban.

Hajrá fiúk, mondjátok csak el az igazságot, ha netán léteznek még ilyen naiv fruskák, hadd tudják meg, milyen a férfiak valódi természete!

Majd éles váltással, lágy nyuszihangon: na de a nők - ők egészen máshogyan működnek! Ők aztán nem gondolnak ilyesmikre! Nekik sokkal fontosabb a romantika, a gyertyafényes vacsora, meg hogy hozzon virágot... Esetleg a kocsikulcs és a pénz... Ha tetszik nekik egy helyes fiú, akkor azt nézik, hogy milyen szép a szeme, és milyen jót lehet vele beszélgetni. Na de az, hogy meglátnak a metrón egy jó pasit, és arra gondolnak, hogy mi lenne, ha elkapna a liftben... vagy az irodában, az asztalon, és úgy rendesen... Na nem, a nők ilyet nem gondolnak!

Ó drága fiúk, ha tudnátok! És jobb, ha tudjátok - ebben jobban hasonlítunk, mint gondolnátok. Persze, csak ha kellően őszinték vagyunk magunkhoz. Ha itt lenne nálam Osho: Szerelmesen című könyve, szó szerint idézném azt a részt, amikor arról ír, hogy ha a társunk mást már nem tud megkívánni, akkor minket sem tud kívánni igazán. A szeretet ott kezdődik, ha nem hazudunk. Se magunknak, se másnak.

Szerinted ez a nő a kártyán éppen a kocsikulcsra gondol?