Némaság - bénaság

 2011.03.02. 23:57

Elvették a hangomat néhány napra. Ilyen még nem történt velem. Furcsamód jól esett, talán vágytam rá titokban. Állítólag február 13-án elkezdődött a vizsgaidőszak számomra és a hozzám hasonló Nyilas felszálló holdcsomóval rendelkező sorstársaim számára. Könnyen lehet, én mindenesetre komolyan vettem ezt a kis próbatételt.

Tulajdonképpen egészen kíméletesek voltak velem: kizárólag azt az egy képességemet vették el, amivel megakadályoztak abban, hogy tovább terheljem magam. Nem tudtam előadásokat tartani, így otthon kellett maradnom. És aludtam! Egy barátnőm hasonlata szerint egy gyorsvonatot próbáltam utolérni biciklivel az utóbbi pár hétben - nem csoda, hogy elfáradtam.

Na jó, ez a magyarázat felszíni rétege. Még mi mindenre ad alkalmat az, hogy nem beszélhetek? Például másokat meghallgatni. Vagy jobban átgondolni, mit szeretnék mondani. Kiemelni a lényeget. Csak akkor beszélni, ha tényleg annak van ott a helye és az ideje. Írni. Elengedni. Elfogadni.

Elkezdtem tudatosan odafigyelni mások meghallgatásra. Először is megállapítottam,hogy tényleg nem hallgatom meg beszélgetőpartnereimet igazi figyelemmel, legalábbis az esetek nagyrészében. Ettől elszégyelltem magam. Majd elkezdtem őket hallgatni. Azt vártam, hogy mindenféle mélységes dolgokat tudok majd meg róluk. Ilyen is volt, de a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy elismeréseket kaptam. A legkülönbözőbb emberektől, sorozatban. Ennyire féltem volna meghallani, mit gondolnak rólam, hogy inkább túlbeszéltem őket, sok-sok okosságot ömlesztve rájuk? Talán épp azért, hogy kivívjam az elismerésüket? Nem adva rá lehetőséget, hogy ezt el is mondhassák nekem? Hát, erről kár volt eddig lemaradni!

Arra is rájöttem - már megint! -, hogy a saját jó érzésem mindennél előbbre való. Ezt a túlterheltséggel kapcsolatos morfondírozásaimból szűrtem el. Ha valamit nem szívből csinálok, annak sokszorosan fizetem meg az árát. Ha nem pihenek eleget, ha nem abban vagyok, amiben igazán szeretnék, ha áldozatokat hozok a mások vélt elvárásainak való megfelelés érdekében. Szinte minden pillanatban tudatos mérlegelést igényel, hogy eldöntsem: ez most a legfontosabb elvégzendő? Valóban ehhez van leginkább kedvem? Lesz bármilyen komolyabb következménye, ha ezt későbbre halasztom? Igenis lehetséges, hogy minden pillanatban jó érzéssel, azaz magammal összhangban legyek jelen! Még akkor is, ha első pillantásra nemszeretem elintézendőkről van szó: adminisztráció, csekkek befizetése, rendrakás, mosogatás... Mégis, ha tudom, hogy ezzel valamilyen fontos célomhoz járulok hozzá, vagy egyszerűen megszüntetek valamilyen nyomasztó feszültségforrást, ami elvonna egyéb élvezetes, vagy fontos tevékenységektől, az már önmagában jó érzéssel tölt el.

Természetesen kedvenc segítőtársamat, a tarot-t is bevontam az értelmezési folyamatba: egy egyszerű, 4 lapos kirakást választottam, és így határoztam meg a helyek jelentéstartalmát: 1. Előzmény, ez vezetett a jelenlegi állapot, azaz némulásos betegségem kialakulásához. 2. Ezt ne tegyem ebben a helyzetben. 3. Ezt tegyem, ez az elérendő állapot, amelyre a betegség felhívja a figyelmet. 4. Ide vezet, ha így cselekszem. Nos, ezt a kirakást kaptam válaszul a kérdésemre:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. helyen (balról az első lap) a Kelyhek 3, Bőség szerepel. Ezt a helyet ugyebár az esemény közvetlen előzményeiként jelöltem meg. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy megfejtsem a jelentését: gazdagon áradtak felém a lehetőségek, mind a munkában, mind barátaim részéről, szórakozásban, kulturális eseményekben, és én mindet elfogadtam, mindenhol ott akartam lenni, mintha féltem volna, hogy lemaradok valamiről. Közben egyre feszültebb és kimerültebb lettem, mert éreztem, hogy magammal lenni, elcsendesedni, pihenni már nem marad időm. A 3. hely kérdése így hangzott: mi az, amit ne tegyek, ami elkerülendő a helyzet megoldása érdekében? Nos, a Botok 8-as, Gyorsaság érkezett válaszul. Ennél direktebb üzenetet nem nagyon kaphattam volna. Szóval ne siettessem se a gyógyulásomat, se általában a dolgaim előrehaladását, rendben, értem én, mégsem csinálom... Talán ha százegyedszer egy újabb formában is az orrom alá dörgölik, akkor elhiszem. Talán éppen most. Nade akkor mi a fő tanulnivaló, a megoldáshoz vezető út, tessék mán megmondani! A 2. helyen, legfelül, nagyon határozottan ott állt maga a Botok Királynője. Tehát a Tűz Úrnője azt üzeni nekem, hogy legyek hozzá hasonlatosan magabiztos és méltóságteljes. Üljek csak nyugodtan a trónusomon, kezemet vadállati ösztöneimen nyugtatva, amelyek, ha úgy tartja kedvem, elszabadíthatók, csak rajtam múlik, mikor. Egy uralkodónő, kérem szépen, nem szaladgál ám senki után! Pontosan tudja, hogy eljön hozzá minden és mindenki, amire és akire szüksége van. Mivel alanyi jogon jár neki a bőség és a pompa, sőt még a szolgálat is! Ehhez nem kell mást tennie, mint legragyogóbb önmagává válnia, és fényét a világba kiárasztania. Nagyon értékes arany ám, amit megérlelt magában, igazi "ember-arannyá" nemesítette ő már az "ember-ólmot", ahogy Szepes Mária fogalmazott. Örülhet az, aki részesül ebből a fényből és bölcsességből, ezért szívesen járulnak színe elé. Na, ezt tessék elhinni és képviselni. Nemes feladat, igazán.

Hová vezet, ha ez sikerül: ó, egy gyönyörűséges Nagy Arkánum a végére, a VI. A Szeretők! Nem tagadom, az egyik kedvenc lapom. Jelentése sokrétű, mélységes: utalhat érzelmi alapú döntésre, elköteleződésre, szerelemben való egyesülésre valakivel vagy valamivel, mindennek az illuzórikus idealizálásával. Ugyanakkor ott az égi áldás a frigyen, ha az érzelmek elragadnak, legalább sorszerűen teszik - na persze, hogy máshogy tehetnék? Legyen így, rendben van! A kirakás kvintesszenciája (a számozott lapok összegének megfelelő Nagy Arkánum) pedig nem más, mint a XVII. A Csillag, az égi csatornák megnyitása a Föld felé, szép remények, biztató jövő... Kell ennél több?

Első vizsgafeladatnak nem rossz, nem panaszkodhatom. Küzdök még vele, ami azt illeti, de jól haladok. Közel egy hét alatt nagy nehezen befejeztem ezt a blogjegyzést is... Mindenesetre újra van hangom. Szeretném jól s jóra használni!

Címkék: döntés csend rohanás némaság magabiztosság méltóság túlterheltség befelé figyelés

A bejegyzés trackback címe:

https://monikaesatarot.blog.hu/api/trackback/id/tr392705953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sarab 2011.03.08. 22:28:47

Móni, ez nagyon érdekes volt! Te nyilas vagy?

DomjanMoni · http://tavaszpont.com 2011.03.09. 13:26:50

Félig igen, mivel Nyilas az Aszcendensem. De nem erre céloztam a cikkben, hanem a felszálló holdcsomóra, amely a karmikus feladatok témakörét jelöli ki erre az életre. Nagy valószínűséggel neked is Nyilasban van, tehát te is most "vizsgázol". Gál Judit asztrológus kolléganőm részletesen leírta, hogy ez mit jelent, ha mélyebben érdekel, itt utánaolvashatsz: www.karmaasztrologia.com

Karma Asztrológia 2011.03.11. 10:45:09

Rengeteg gondolatot indított meg az én elmémben ez a bejegyzés. Ebből most csak egyet villantok fel: élénken felidézte saját második Holdcsomó ismétlődésem időszakát (vagyis ugyanezt a 36 év körülit), amikor olyan tulajdonságaim jöttek felszínre, amelyeket addig csak elméletben tudtam: hogyan kéne alkalmazni, a Holdcsomó visszatérés másfél évében pedig a gyakorlatban is képes voltam megélni. Nagyon kemény, feszes és nagyon termékeny időszak volt, minden megterheléssel együtt is számos és kifejezetten jelentős sikerélménnyel.
Akkor is sokszor eszembe jutott, s most is érdemes citálni kedvenc Nyilas felszálló Holdcsomós íróm, Jókai Mór szállóigéjét: "Nincs olyan helyzet, aminek okos ember hasznát ne tudja venni." Ennek gyakorlását kívánom Neked, Móni nemcsak a kezdeti lelkesültség szakaszában, hanem a továbbiakban is!
süti beállítások módosítása