Úgy döntöttem, tovább provokálom a olvasóközönségemet: az elmúlt pár nap eseményei és az azokról való beszélgetés néhány erős, csodálatos nőtársammal megvilágosodás erejű felismeréseket hozott el számomra, amelyeket nem akarok magamban tartani.
Nos, a nők tényleg erősebbek, mint a férfiak. Viszont a mai nyugati világ ezzel ellentétes módon rendezkedett be, amely mindkét nemet, és természetesen egymással való kapcsolatukat is folyamatosan gyengíti, pusztítja, rombolja. Természetesen nem a fizikai erőről beszélek, hanem arról a fajta érzelmi tudatosságról, stabilitásról, teherbíró képességről, ami a nők sajátja.
Szerencsére egyre többen írják-mondják, hogy gyökeres átalakulás zajlik világukban, melyben a női nemé a vezető szerep. Egyrészt vissza kell billentenünk az egyensúlyt a nemek egyenrangúsága felé, másrészt az érzelmeknek és azok kommunikációjának szerepe oly mértékben megnövekedett, hogy természetes módon elöl kell járniuk e téren azoknak, akik ebben jobbak, ezek pedig kétségtelenül a nők. Elöl is járnak, hiszen az önismereti tanácsadást igénybe vevők - saját és kollégáim tapasztalata szerint - körülbelül 90%-ban nők. Fontos megjegyeznem, hogy a nők vezető szerepének hangsúlyozásával nem egy második feminista mozgalmat kívánok útjára indítani: a feminizmus jó célért indult rossz eszközökkel, ugyanis bár a nők jogaiért harcolt, mindezt férfias eszközökkel tette, megtagadva saját természetét és aláásva mindazt, amit célként zászlajára tűzött.
A női hatalom együttműködő, gondoskodó, tápláló, felemelő, szemben a férfias erő versengő, leigázó, önmagát előtérbe toló jellegével szemben. Egyik sem rosszabb, kevesebb, mint a másik, pusztán máskor, máshol van szükség egyikre, mint a másikra. Megfigyeléseim szerint mennyiségi és minőségi vonatkozásban is eltolódott az egyensúly manapság: sokkal több helyzetben uralkodik kizárólagosan a férfi energia, mint a női erő, ebből következően sok olyan helyzetben is a férfias megoldásokat erőltetjük - nők és férfiak egyaránt!-, ahol a női típusú finom, együttműködő megoldások sokkal célravezetőbbek lennének.
Eszembe jutott néhány helyzet, amikor őszintén fel tudtam nézni egy férfira, és ezek kivétel nélkül olyan helyzetek voltak, amikor ő valamilyen módon feltárta sebezhetőségét, érzékenységét. Egy tréning zárókörében a csúcsvezető, aki végig másokat legázolva, kontrollálva, rendreutasítva volt jelen, mesél kételyeiről és kéri kollégái segítségét; egy férfi, aki vádaskodás nélkül azt tudja mondani, hogy fáj, hogy nem leszel velem, de ha neked ez a jó, akkor elfogadom, és kívánom, hogy boldog légy; egy férfi, aki odabújik hozzám, mint egy kisfiú, és azt mondja, olyan nehéz ez nekem, jó hogy itt vagy mellettem; egy kiváló zenész, aki a háttérbe húzódik, mondván, hogy lányok, ti vagytok a sztárok, ragyogjatok, én csak kísérlek bennteket.
Persze, eszembe jutnak olyan helyzetek is, amikor rendkívül vonzó, ahogy a férfi kiáll és megharcol jogos igazáért, de mindig fokozza a hatást, ha közben időnként ellágyul és bevallja elbizonytalanodását. Szintén nagyon vonzónak találom, ha egy nő kétely nélkül képviseli igazát, de közben nem akar megsemmisíteni senkit, egyszerűen csak kinyilatkoztatja az akaratát, és megáll egyhelyben, eltántoríthatatlanul. Egy éve volt szerencsém élőben meghallgatni Jean Shinoda Bolen előadását, aki többek között a "Bennünk élő Istennők" c. könyv világhírű szerzője. Ő említette a női erő tipikus megnyilvánulási formájaként az "Enough is enough" - magyarul körülbelül "Ami sok, az sok!" vagy "Álljon meg a menet!" - felkiáltást. Nem támad, nem védekezik, csak meghúzza a határt, világosan, kérlelhetetlenül. Összefoglalva úgy tapasztalom, hogy azokban a helyzetekben van igazán helyén, ereje teljében mindkét nem, ha a saját maga módján használja erejét, így szükségképpen helyet ad a másik típusú erőnek is.
Legjobb - értem ezalatt legsikeresebb és legkellemesebb - tréningélményeim közé tartoznak azok a csoportok, amelyek kizárólag férfi résztvevőkből álltak. (Egy ilyen jelenetet láthattok az "Állítsátok meg Terézanyut" c. filmben, a 85-89. percben. Ráadásul egy remekül megformált, férfias módon érvényesülni akaró női karakter-ábrázolást is élvezhettek Fatehén alakjában.) Más, hasonló helyzeteket kívülről megfigyelve - pl. női énekes-vezető férfi zenészekkel - szintén tapasztaltam ezt a harmóniát. E felállás sikerességét abban látom, hogy az elismert női vezetővel kevésbé akarnak rivalizálni a férfiak, miközben hálásak azért a segítségért, amit saját női részük elfogadásában kapnak tőle. Asztrológiával foglalkozó barátnőm tanárát, Rákos Pétert idézve azt mondta, hogy a nők feladata jelen korunkban az, hogy megéljék saját Napjukat, azaz férfias oldalukat - természetesen harmóniában saját női oldalukkal. A férfiak viszont százszor nehezebben teremtenek kapcsolatot Holdjukkal, női oldalukkal, ezért a nők feladata, hogy segítsék őket ebben - teszem hozzá én.
Hatalmas terhet rakunk le azzal, ha nőként felvállaljuk saját erőnket, és nem próbálunk azokban a helyzetekben is gyengének mutatkozni, ahol valójában erősebbek vagyunk a férfiaknál. Számukra is nagy megkönnyebülés lehet, ha elfogadják erőnket, és nem akarnak mindig, mindenhol erősnek látszani, miközben érzik, hogy valójában gyengék, gyengébbek nálunk. Így végső soron mindannyian ott lehetünk erősek, ahol tényleg azok vagyunk, és amikor gyengeségünket bevalljuk, éppen erőnkről teszünk tanubizonyságot, ráadásul emeljük a másik felet az ő erejének elismerése által.
A párkapcsolatokban a teljes átalakulás idejét éljük: nincs gazdasági kényszer, sőt már hagyomány sem igazán, ami összetartson egy párt. Jelenleg minden párnak egyedi feladata megtalálni azt a közös célt, értelmet, formát, ami nekik megfelel, és ahogyan egymást szeretni tudják. Nincsenek érvényes külső mércék, forgatókönyvek, amelyhez hasonlíthatnánk magunkat, sokkal inkább saját megítélésünkre kell hagyatkozunk ebben a kérdésben, mint valaha. Nagy kihívás és nagy lehetőség is egyben, amely most nők és férfiak előtt áll: megteremthetünk egy mélyebb, valódibb, őszintébb összekapcsolódást, amely sokkal több örömet, kiteljesedést adhat, ugyanakkor sokkal több munkát, szembenézést, félelmet, konfliktust hozdoz magában. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha ismét rátalálunk saját, valódi erőnkre nőként és férfiként egyaránt, hogy aztán együtt még magasabbra emelkedhessünk.
