Eljött az idő, igen! Már annyi mondanivalóm van, hogy muszáj valahová leírnom. A Twitter már nem elég...
Egyből a Tarot-ról: mára kihúztam a Kardok 9-es Kegyetlenséget, ami mindig nagy para, és be is jött, 100%-ban: nyűgös voltam, menekülhetnékem volt az életemből egy vágyott, szebbnek vélt jövőbe - ja, persze ehhez a Kardok Lovagját is kihúztam főlapnak, aki csak úgy száguld a jövő felé, miközben elveszíti a jelent. Na, ebben a hangulatban érkeztem meg a szüleimhez, ahol meg is kaptam: "Csinálj végre valamit! A szakadék felé mész! Ehhez felesleges volt egyetemet végezni! Egyedül vagy, ki segít neked? És nekünk hogyan fogsz így segíteni? Az a baj, hogy csak magadra hallgatsz makacsul! Reménytelen eset vagy!"
Már tudom, hogy nem vagyok reménytelen eset. És szerencsére már valóban csak magamra hallgatok. Tudom, hogy aggódtok, kedves Szüleim. De még a Ti kedvetekért sem lehetek más, csak önmagam.
Ha kegyetlen gondolataim vannak magammal kapcsolatban, akkor megkapom kintről is. Még jó, hogy segítő lapnak húztam. Segít is, belemenni, átélni, és továbblépni.
(Egyébként a Crowley Tarot lapjait megnézheted a honlapomon: www.tavaszpont.hu és egyebeket is, amit írok róla.)