Az első gondolatom a végtelennel kapcsolatban a Crowley tarot gyönyörűséges utolsó Nagy Arkánuma, a XXI. Univerzum volt. Elsősorban a lehetőségek végtelensége jutott eszembe róla: az, hogy bármi lehetséges. Nem akármi, hanem bármi. Fontos ez a különbségtétel számomra, még ha első hallásra nehezen érthető is. A „bármi” alatt a lehető legnagyobb kiteljesedést értem, ami az egyén számára elérhető az életben. Az „akármi” pedig a forma önkényes megválasztását jelenti, azaz például számomra lehetetlen, hogy mondjuk fizikaprofesszor legyek – leginkább azért, mert nem vágyom rá, és eddigi életemben nem tettem érte semmit. De ha a munkámban való elmélyülés, új dolgok felfedezése, megértése és a világgal való megismertetése áll egy fizikaprofesszor céljai között az első helyen, úgy ebben egyformák vagyunk, és ezt a célt magam is elérhetem a saját szakmai területemen.
Párkapcsolatok területén sokan esnek abba a hibába, hogy egy emberhez ragaszkodnak akkor is, ha már nyilvánvaló, hogy ő nem, vagy már nem partner a közös célok megvalósításában. Vagy éppen akkora szenvedés a másikkal együttélni, hogy abban a reményben hiábavaló ragaszkodni hozzá, hátha egyszer megváltozik. Más kérdés, hogy a helyzet és a partner adottságainak elfogadásával egy külső szemlélő számára kibírhatatlanul nehéz párkapcsolati szituáció is hozhat beteljesedést, fontos fejlődést az illető számára.
A párkapcsolat témakörére is értelmezhető a „bárki, de nem akárki” problematika: minden komolyabb párkapcsolatunk ugyanazt a még megoldatlan sérüléshalmazt hozza felszínre, amely önmagunk elfogadásával és a szeretetre való nyitottságunkkal függ össze. A szerelem kezdeti szakaszában ugyanis az összes teljesületlen gyermeki vágyunkat rávetítjük a partnerünkre, és elhisszük, hogy társunk megtalálásával minden további komolyabb befektetés nélkül megoldódtak a gondjaink. A szakítás sohasem jelent megoldást, csak elodázza a problémával való szembenézést.
Ugyanakkor a tudatosság ezesetben is megengedi a kivételt: ha belátjuk, hogy egyszerűen meghaladja saját vagy társunk teherbíró képességét egy tartós párkapcsolat működtetése, előfordul, hogy a szakítás és az önmagunkon való további munkálkodás a jó megoldás. Azonban ilyenkor is fontos tudatosítanunk, hogy nem társunk hiányosságai vagy hibás választásunk okozta a kapcsolat megszakadását! Amennyiben egyáltalán szándékozzuk vállalni egy elkötelezett, intim párkapcsolat minden terhét, és nemcsak az örömteli részét szeretnénk felelősség nélkül learatni, meg kell tanulnunk korai sérüléseinkből származó irracionális viselkedésünket kezelni, és nem rávetíteni a partnerre. Ezzel együtt az ő sérüléseinek megoldásáért vállalt felelősséget sem szabad a nyakunkba vennünk!
Akárhogy is, csak a tudatos döntés és saját motivációink őszinte feltárása vezethet lehetőségeink kiteljesítéséhez, legyen szó párkapcsolatról, hivatásbeli sikerekről, sőt akár mindennapi időbeosztásunk kezeléséről.
Végül visszatérek indító asszociációmhoz, az Univerzum kártyájához. Gerd B. Ziegler így ír az Univerzummal való egyesülés élményéről: „Minél tökéletesebben kitárulkozol a Világegyetem előtt, annál valószínűbben átéled éned határtalanságának pillanatait, amikor alapvető egységet érzel mindennel, ami létezik. Akkor talán megérik benned egy újfajta bizalom az egész világmindenséget és benne a te életedet is átható és irányító erő és intelligencia iránt. Mindazt, ami számodra fontos és jó, megkapod. Semmiért sem kell küzdened. Nyitottságod és a mindenségbe vetett bizalmad elvezet a következő, tökéletes szintre.”
