Vezérlő Csillagom

 2011.09.20. 17:50

Néhány napja láttam először az "Avatar" című filmet. Talán furcsa, hogy miért csak most, még nekem magamnak is. A történet  egyszerűségében is magával ragadó, a megvalósítás profi, varázslatos, pedig nem 3D-ben láttam, hanem egy sima tévén. Annyira a hatása alá kerültem, hogy aznap "avatarosat" álmodtam, és még napok múlva is felsejlik bennem a film hangulata, eszembe jutnak jelenetei, hősei. Már a film nézése közben sorozatban idéződtek fel bennem más filmek, könyvek, történetek, amelyek hasonló motívumokat, archetipikus témákat és szereplőket vonultatnak fel: a Csillagok háborúja, a Gyűrűk ura, a Harry Potter és a Mátrix a filmek, vagy filmre vitt regények közül, és három, tudtommal nem megfilmesített regény, illetve regény-sorozat: Stephanie Meyer: A burok, Orson Scott Card: Teremtő Alvin meséi, valamint Ilama Árgilius: AN-KI Ősföld büszke népe jut eszembe ebben a vonatkozásban. Némelyiket itt a blogon is emlegettem már.

Az Avatart nézve és a hozzá hasonló alkotásokat felidézve - amelyek természetesen ugyanígy lenyűgöztek - az az érzésem támadt, hogy minden ugyanarról szól. A mítoszok, vallások, és az ezek nyomán született modern mesék ugyanazt az atavisztikus sóvárgást jelenítik meg az Elveszett Paradicsom után, ahol még összhangban éltünk a természettel, hagytunk magunkat vezetni, nem akartunk irányítani, leigázni, uralkodni... Hatalomvágyunk miatt űzettünk ki, és azt a feladatot kaptuk, hogy immár bölcsen, a tudás fájának gyümölcsét elfogyasztva tudatos döntésünk révén jussunk vissza az Egységbe, illetve teremtsünk új, magasabb szintű Egységet. Ehhez azonban szembe kell néznünk a szétválasztottsággal, meg kell vívni harcunkat a Gonosszal, a Pusztítóval, aki a félelem által uralkodik és azáltal vész el, saját csapdájába esvén, mégis megbocsájtást, elfogadást nyerve. Hiszen ő is az egységből született, és oda tér vissza.

Teljes bizonyosságot éreztem afelől, hogy létezik kollektív tudattalan, nem véletlenül szólnak ugyanazokról a témákról a mesék évezredek óta, és modern világunkban is milliókat bűvöl el az Avatar és társainak világa. Végtelen nyugalom töltött el afelől, hogy nem kell beleszakadni abba, hogy megmentsük a világot, hiszen neki nincs erre szüksége: minden, ami történik az "Ő" jóváhagyásával, az Ő szándékai mentén történik. A mi dolgunk, hogy felismerjük a Létezés Törvényeit, és belesimuljunk a Rendbe. Ha harcolunk ellene, csak saját sorsunkat nehezítjük, amelyet végső soron nem tudunk elkerülni. Ha védjük a természetet, jól tesszük, hisz magunkat védjük, mert nekünk szükségünk van rá. Neki viszont nagyjából mindegy, mivel csiklandozzuk, piszkáljuk, könnyedén leráz minket. No nem rosszindulatból, egyszerűen csak visszaállítja az egyensúlyt, s ebbéli szándékáról bőségesen és nyilvánvalóan tájékoztat. Mi pedig dönthetünk, hogy vesszük-e az üzenetet és hajlandóak vagyunk-e belesimulni a nálunknál hatalmasabb Rendbe, valamint elfogadni az ezzel járó, minden elképzelésünket felülmúló teljességet és boldogságot, avagy sem.

Nos, ilyen gondolatokat, érzéseket ébresztett bennem az Avatar, és úgy vélem, ez a témakör roppantmód illeszkedik a sorban általam utoljára hagyott Nagy Arkánum, a XVII. Csillag mondanivalójához. Többek között színben is...

XVII. A Csillag

Kékes-lilás-ezüstös, könnyed, légies-égi színekkel megfestett képen egy ragyogó, hajlékony-tiszta nőalak látható az előtérben, aki mintha önmagán folyatná át az égi áldást, kiöntve azt a földre. Valóban ezt teszi: kozmikus csatornát képez és átadja a magasabb dimenziókból érkező üzeneteket a földi halandóknak. Ezzel együtt elhozza a Reményt, közvetíti a szép jövő ígéretét. Amennyiben követjük Vezérlő Csillagunkat, elvezet minket a vágyott Egységbe, amelyet Mennyországnak hívunk. Természetesen nem kell ehhez meghalnunk, legalábbis nem a köznapi, fizikai értelemben véve: Egónk törekvéseinek, irányítási vágyának és az általa viselt merev személyiség-álarcnak viszont ténylegesen el kell enyésznie ahhoz, hogy meghalljuk, majd kövessük a hívást. A hívást valódi lényünk, életfeladatunk, boldogságunk irányába. S végül olyan ragyogóvá és tisztává váljunk, mint a kártyán látható lány.

Kérdések: Milyen üzenetet, jelzést kaptál mostanában életfeladatodra vonatkozóan? Mely tevékenységeket, kapcsolatokat kell magad mögött hagynod? Milyen irányba kell elindulnod, amelyek hívnak, kínálkoznak? Ha engeded magad ellenállás nélkül tolni és húzni az események által, végül hol lyukadsz ki? Hol kapsz piros, és hol kapsz zöld jelzést? Észre mered venni ezeket a jelzéseket?

A Boldogság egy utazás. Jó utat kívánok!

 

Címkék: avatar remény életfeladat szép jövő nagy arkánum xvii. a csillag felső vezettetés

A bejegyzés trackback címe:

https://monikaesatarot.blog.hu/api/trackback/id/tr233241448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása