Mostanában rám járt a rúd, szinte naponta történtek olyan események, amelyek teljes mértékben átírták jól kifundált elképzeléseimet, megalapozottnak hitt terveimet. Váratlan betegség (még mindig!) időzavar, kimerülés, közben a kézzelfogható eredmények elmaradása, ebből adódó anyagi nehézségek, perspektíva hiánya, a jövő bizonytalansága... ilyen típusú apróságok kuszálták össze az életem. Aztán, mint mindig, a kút fenekén megjelent egy halvány fénysugár, csalogatva, hogy erre tovább, van kiút...
Sokat segített, hogy volt kivel megbeszélni a történteket, megosztani a terheket. Sorstársak, akik egyben barátaim, kollégáim, s szintén elhagyták a járt utat a járatlanért. Hasonló nehézségek, kétségek, majd mégis, látszólag a semmiből megszülető új lendület - közös tapasztalatok, amelyekben osztozunk. Lendület és hit, amely egymásból, egymás által születik. Abból az élményből, hogy nem vagyok egyedül az úton, és amikor már éppen feladnám és visszafordulnék, belémkarolnak, hogy gyere, én is arra tartok! Mindig akad valaki, aki csillogó szemmel az út szélén állva pont rám várt, és azt mondja, amikor odaérek: "De jó, hogy erre jártál és adtál nekem valamit, ami nagyon sokat jelent nekem!" Hát persze, hogy továbbmegyek.
XVI. A Torony
Sötétség és tűz uralja a képet. Tűzokádó szörnyszáj, összeomló pokoli torony, kizuhanó emberalakok, szögletes formák, felül a mindent látó szem - nekem elsőre mindig Szauron szeme jut eszembe a Gyűrűk urából - jobban megnézve azonban az isteni tisztánlátást, az isteni akarat kiáradást is beleláthatjuk. A pusztulás képei mellett az újjászületés szimbólumai is megjelennek: galamb olajággal a csőrében, vagy a kígyó glóriával a feje körül, mint a folyamatos megújulás jelképe. Tisztítótűz ez a javából: a merev falak, a börtönszerű építmény összeomlása egy új, tágasabb, teljesebb, rugalmasabb forma létrejöttének ad helyet.
Fájdalom, halál, kétségbeesés, reménytelenség, bántás és önvád kíséri az összeomlást, majd ahogy elcsitulnak a lángok, és nem marad más, csak a felperzselt tarló - itt már csak az újjáépítésnek van értelme, nincs mit toldozni-foldozni, mellébeszélni, halogatni. El kell indulni, nulláról, újra. Ugyanarra miért induljak, hiszen épp most omlott össze minden? Akkor inkább teremtek valami jobbat, nagyszerűbbet, a jelenhez jobban illőt! Erre szólít fel a lap a maga kíméletlen, könyörtelen módján. És erre szólít fel az élet is, ha eddig halogattam a változást.
És a káosz közepette egyszer csak úrrá lesz rajtam a nyugalom, hogy voltaképp már semmit sem veszíthetek, megszabadultam mindentől, ami eddig fogva tartott, kiléptem abból, aki eddig voltam, nem tartozom immár senkinek semmivel - még magamnak sem azzal a roppant fárasztó kötelezettséggel, hogy tartsam magam az eddig nagy energiával fenntartott kifelé mutatott képhez, ne adj isten, álarchoz. Végre elindulhatok afelé, aki igazából vagyok, koloncok nélkül, tisztán.
Kérdések: Mit veszítesz el éppen, amihez eddig mindenáron ragaszkodtál? Biztonságérzeted hol szenved végzetesen csorbát? Mit nyerhetsz azzal, ha útjára engeded a tetszetős, ám idejétmúlt formákat, kapcsolatokat? Merre indulnál, ha végleg magad mögött hagynád a múltat?
Kapcsolódó blogbejegyzések: Mélybeszállás A Remete - a Fény felé a Sötétségen át Némaság-bénaság
Szóval, drága barátim, nem érdemes tartogatni, támogatni azt, ami össze akar dőlni! Ha egyszer elszabadul a pokol, nem érdemes szembeszállni vele. Persze jó tudni, hogy mi adtunk neki ekkora erőt azzal, hogy eddig visszafojtottuk, ami felszínre akart törni. Nem baj persze, utólag nem érdemes keseregni rajta. Jó, hogy megtapasztaltuk az erejét, most már menjünk vele inkább. S legközelebb talán hamarabb észbekapunk. Mielőtt még eljutnánk oda, mint hősünk ebben a filmrészletben: amikor már nagyon-nagyon érzékeny lesz a ravasz...
A tarot rejtelmeibe szívesen beavatlak személyesen is, legközelebb április 11-étől kezdődő Crowley tarot tanfolyamom keretében a Napszikra Terápiás Stúdióban. Ugyanitt személyes tanácsadással is várlak!
