Miután a hátralévő Nagy Arkánumok közül kihúztam a sorrendben utolsót, a XXI. számot viselő Univerzumot, beugrott egy töredék-verssor. Rákerestem - hála neked, Google! - és megtaláltam. Beleborzongtam: nemcsak az az egy verssor, hanem a teljes vers üzenete is kísértetiesen illeszkedik a kezemben tartott kártya jelentéstartalmához! Íme:

Babits Mihály: A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

Van persze különbség is: az Univerzum lap a tarot-pakliban az egyik legpozitívabb, leggazdagabb lehetőségeket ígérő kártya - ellentétben a vers komor hangulatával. Akárhányszor meglátom, mély belső gyönyörűség, öröm, megnyugvás és hála tölt el.

XXI. Az Univerzum

Meleg színek, szépség, áramlás, erő, misztikum, béke, teljesség, életöröm - ezek az én asszociációim a lappal kapcsolatban. Ebben az érzés-egyvelegben persze eddigi találkozásaim élményei, az értelmezések sokszori elolvasása, klienseim tapasztalásai a lappal mind-mind benne vannak. De hiszen éppen erről szól: az összes lehetőség egyszerre van jelen, méghozzá elérhető módon. Kezdet és a vég egy és ugyanaz, kint és bent, lent és fent között nincs különbség, egy vagyok Istennel, az én akaratom az ő akarata. Feloldódom az időtlenségben, azonos vagyok a lényegemmel. Megtaláltam a helyemet, elfogadtam a sorsomat, örömöt lelek minden tevékenységemben és kapcsolatomban, szeretettel fordulok önmagam felé. Hálásan fogadom az élet ajándékait, derűsen engedem útjára, ami nem tartozik hozzám. "Belelazulok az életbe" - így szoktam fogalmazni, amikor ebbe a felettébb kellemes állapotba kerülök. Melyhez az is hozzá tartozik, hogy nem érdemes marasztalni, csak újra és újra elfogadni ezt az élményt.

Kérdések: Milyen élmény okoz számodra most boldogságot, kiteljesedést? Milyen lehetőségek nyílnak meg előtted? Kivel-mivel kapcsolatban érzed azt, hogy végre révbe értél? Hogyan tudod magad még jobban megnyitni az élet örömeinek elfogadása előtt?

Kapcsolódó blogbejegyzések: Hegyen-völgyön, síkvidéken Életfilm Csodazene

Záró eszmefuttatásként leírom egy múlt heti felfedezésemet, amit azóta már mindenkivel megosztottam, akit csak értem: megértettem azt a döntő különbséget, hogy mitől függ, sikerül-e teremtenem vagy sem. Hiszen annyiszor megtörtént már, hogy valamire nagyon vágytam, annyira elvenen elképzeltem magam a helyzetben, ahogy valóra válik a vágyott esemény, annyira éreztem az örömét, hogy annál jobban nem is lehet... És mégsem kaptam meg. Nem, hiszen közben ott volt velem a félelem is: ha ez nem történik meg, akkor nem is tudom, mi lesz velem! Az annyira fog fájni, hogy tulajdonképpen már most fáj. Hol van akkor az öröm?

Amikor viszont csak úgy lazán átfutott a fejemen egy gondolat a tiszta örömmel együtt, hogy milyen jó lenne, ha... Például: hm, idén nyáron még nem voltam Balatonon, pedig mennyire szeretem... Dehát most már nincs pénzem rá, úgy tűnik, idén kimarad. Igazából nem nagy baj, hiszen annyi érdekes program vár még rám ezen a nyáron! És jövőre biztos eljutok a oda is. Lám-lám, néhány nap múlva érkezett a meghívás, ráadásul az anyagi része is belefoglaltatott!

Az a bizonyos döntő különbség számomra az, hogy ilyenkor nincs bennem a hiánytól való félelem. Nagyon jó, ha megkapom, de úgyis jó, ha nem. És mitől tudom ezt ilyen lazán venni? Attól, hogy biztos vagyok benne, hogy így vagy úgy, de végül mégiscsak megkapom. Nyáron ki is fejlesztettem magamnak egy mondást ezzel kapcsolatban: "Ha nem most, akkor máskor, ha nem itt, akkor máshol, ha nem vele, akkor mással." Azt nem állítom, hogy gombnyomásra létre is tudom hozni ezt az állapotot. Mégis, így, hogy tudom, mi a különbség, legalább azt is tudom, mit keressek. Ha megvan a tuti módszer, leírom majd, megígérem! Vagy ha Neked, kedves Olvasóm, már van egy ilyen módszered, kérlek, ne habozz megosztani velem és a többi, tudásra éhes olvasótársaddal!

Címkék: tánc béke otthon univerzum elfogadás teljesség áramlás életöröm

A bejegyzés trackback címe:

https://monikaesatarot.blog.hu/api/trackback/id/tr672519626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása